Sokan küzdenek felnőttként azzal, hogy barátságokat alakítsanak ki és tartsanak fenn. Különösen igaz ez azokra, akik fiatal korukban bántalmazást, kiközösítést éltek át az iskolában. A gyermekkori bullying ugyanis nemcsak az akkori éveket keserítheti meg, hanem hosszú távon is hatással lehet az önképre, a bizalomra és a társas kapcsolatokhoz való hozzáállásra. Ez történt azzal a 30-as évei végén járó nővel is, aki a The Guardian szakértőihez fordult tanácsért.
Barátkozás felnőttként: nem mindenkinek könnyű
A nőt tinédzserként rengeteget piszkálták és bántották új iskolájában. „Ez annyira aláásta az önbizalmamat, hogy az egyetemen végig nagyon félénk voltam. Úgy gondoltam, hogy én csak egy csúnya és buta lány vagyok, aki nem méltó mások szeretetére. Emiatt nehezen szereztem barátokat. Később elköltöztem, de új lakóhelyemen is nehezen alakítottam ki barátságokat. Azóta a terápia és a szorongáscsökkentő gyógyszerek szedése valamennyire segített, de még mindig rendkívül nehezen bízom meg az emberekben” – meséli a levélíró, akinek már van egy kétéves kisfia.
Az anyuka még mindig nagyon nehezen kapcsolódik másokkal a játszótereken, és ha meg is ismerkedik valakivel, nagyon hamar eltávolodnak. A nő úgy érzi, rajta kívül mindenki könnyedén megtartja a barátait. Ezért úgy véli, hogy benne van a hiba, és amíg azt nem javítja ki, addig képtelen lesz tartós barátságokat fenntartani.
„A való életben nem olyanok a barátságok, mint a filmekben”
A levélírónak Annalisa Barbieri, a The Guardian egyik szerkesztője válaszolt, aki gyakran ad tanácsot a hasonló gondokkal küzdő olvasóinak. Mint írta, jelenleg a felnőttkori barátkozás nehézsége az egyik leggyakoribb probléma, amellyel megkeresik őt a levelekben. „Ez talán segít eloszlatni azt az illúziót, hogy rajtad kívül mindenki másnak jól működő szociális hálója van. Fontos tudnod továbbá, hogy az, amit a játszótéren látsz, nem feltétlenül barátság – egyszerűen csak egymás mellett állnak az emberek, és beszélgetnek” – mutatott rá.
Az általa megkérdezett pszichoterapeuta, Lisa Bruton pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a barátságok a közösségi médiában és a filmekben gyakran idealizálva jelennek meg, a valóság azonban annál sokkal árnyaltabb. A képernyőkön a barátok mindig együtt vannak és mindenben egyetértenek, de a való életben lemondott programok, csalódások és nézeteltérések is vannak – ez viszont még nem jelenti feltétlenül azt, hogy az ilyen kapcsoltok kudarcra vannak ítélve.
A szakértők szerint a nő esete remekül bemutatja az iskolai bullying hosszú távú hatását. Akit sokáig zaklattak csoportosan, az nem fogja biztonságban érezni magát mások társaságában. „Amikor egy játszótérre mész, úgy érezheted, mintha nem felnőttként, hanem tinédzserként lennél jelen. Ilyenkor fejlődés szempontjából visszacsúszhatunk egy korábbi életszakaszba. Az viszont sokat segíthet, ha átgondolod, mi segített volna neked akkor, és meg tudod-e ezt adni magadnak most, felnőttként” – javasolta Bruton. Barbieri szerint pedig az is jól megoldás lehet, ha vegyes korosztályú csoportokhoz csatlakozna az érintett – ezek ugyanis kevésbé emlékeztetnék őt az iskolai környezetére, ahol folyamatos megalázásokat kapott a kortársaitól.
Nincs veled semmi baj! (…) Ne feledd, hogy nem kell mindenkinek megfelelned, és nem mindenki lesz számodra sem elég jó. Ez így természetes” – zárta válaszát a The Guardian tanácsadója.
