Vannak, akiknek felnőttként nincsenek igazán közeli barátai. A pszichológiai megközelítés szerint a baráti kapcsolatok hiánya nem feltétlenül zárkózottságra vagy antiszociális személyiségre utal, gyakran inkább egy korán kialakult önvédelmi mechanizmus következménye.
Felnőtt barátok nélkül
Sok érintett már gyerekkorában érzelmi elérhetetlenséggel, elutasítással vagy a figyelem hiányával szembesült. Ezek az élmények nem feltétlenül látványos traumák, mégis elegendőek lehetnek ahhoz, hogy a gyerek megtanulja elrejteni szükségleteit, és az önállóságot biztonsági stratégiaként használja.
Elkerülő kötődés
A jelenségre magyarázat az elkerülő kötődési minta. John Bowlby nyomán ezt „kényszeres önállóságként” írható le: olyan működésmódként, amely gyerekként segíti a túlélést és az önértékelés megőrzését, felnőttkorban azonban érzelmi távolságtartáshoz vezethet. Az érintettek gyakran kompetens, megbízható és erős felnőttek, akik ritkán kérnek segítséget, ugyanakkor nehezen engednek közel magukhoz másokat – írja az nlc.
Automatikus védekezés
A közeli kapcsolatok hiánya ugyanakkor nem a kötődés iránti vágy hiányát jelenti. Sok esetben a közelség annyira sebezhető élmény, hogy automatikus védekezés indul el ellene. A felszínes kapcsolatok, a mély beszélgetések kerülése vagy a túlzott önellátás mind ennek a tanult mintának lehetnek a következményei.
Fontos felismerés, hogy ez a működés nem kudarc vagy gyengeség, hanem egykor adaptív válasz volt egy érzelmileg bizonytalan környezetre. Ugyanakkor felnőttkorban magányhoz és érzelmi elszigeteltséghez vezethet. Mivel ezek a minták tanultak, megfelelő önreflexióval és biztonságos kapcsolatokban lassan újratanulhatók. A megértés pedig segíthet árnyaltabban tekinteni azokra, akik látszólag egyedül élnek.
Kapcsolódó cikk
