A kísérletben résztvevők egy részének virtuális környezetben biztosították a Superman-féle repülés képességét, míg a többiek helikopteren ülhettek utasként. Ezután egy feladatot kellett megoldaniuk: egy cukorbeteg gyermek megtalálását vagy egy útbaigazítást városban.
"Azon résztvevők, akik Supermanként röpködtek a virtuális valóságban, sokkal segítőkészebb magatartást tanúsítottak utána, a való életben, mint azok, akik helikopteren utaztak" - állapították meg a kutatók, A különbség mindkét feladat elvégzésénél mérhető volt.
Robin Rosenberg és kollégái feltételezik, hogy a virtuális valóságban birtokolt szuperképesség következményeként az emberek hajlamosak "szuperhősként gondolkodni", így fokozott segítőkészséget tanúsítani a valóságban. Ezen kívül fölmerült, hogy a számítógépen repülni képes egyének aktívabbnak érezték magukat a helikopteren ücsörgőktől, ezért választották az aktív cselekvés formáját a feladat megoldásakor is.
