Egy fájdalmas szakítás, sérülés vagy egy szerettünk elveszítése után sokszor leküzdhetetlen feladatnak tűnik a szomorúságból kilábalni. Egy új kutatásból kiderül, miért is van ez így.
A leuveni egyetem kutatói, Philippe Verduyn és Saskia Lavrijsen szerint felmérésükből az derült ki, hogy kevés olyan érzelem van, amely tartósan fennmarad. Ők arra voltak kíváncsiak, hogy melyek a hosszabban tartó érzelmek, és hogy mi lehet a tartósságuk különbségének az oka. A vizsgálatban 233 középiskolás fiatalt kérdeztek ki kérdőíves formában a közelmúltbeli érzelmi tapasztalataikról és azok időtartamáról.
A kutatók azon igencsak meglepődtek, hogy az unalom a legrövidebb időn áttartó érzelmek közé került. Amikor unatkozunk, akkor ugyanis úgy érezzük, hogy az idő nagyon lassan telik. Ennek alapján azt várnánk, hogy az unalmat hosszan tartó érzelemként éljük meg. A kutatás azonban rácáfolt erre az elképzelésre: egy-egy unatkozós periódust nem élünk meg hosszúnak.
Mi lehet az oka annak, hogy melyik érzelmet milyen hosszan érezzük? - A kutatók arra jutottak, hogy ez attól függ, hogy az érzelmet kiváltó esemény mennyire nagy horderejű. Minél nagyobb jelentősége van a kiváltó eseménynek, annál hosszabban tart az érzelem. Például egy baleset vagy haláleset kapcsán az ember sokkal nagyobb horderejű érzelmeket él át; ezek hosszabban tartanak. Az is számít, hogy mennyit "kérődzünk" egy-egy ilyen eseményen, azaz, hogy mennyire gyakran idézzük föl az emlékét : minél gyakrabban, annál tovább tart az általa kiváltott érzelem.
Azt is megfigyelték a kutatók, hogy a hasonló érzelmek eltérhetnek abban, hogy melyik mennyi ideig tart: a bűntudat tartósabb , mint a szégyen, a szorongás tovább tart, mint a félelem.
Az eredményeket persze fenntartásokkal érdemes kezelni: az érzelmek ugyanis nehezen definiálhatóak, a kutatók csupán kérdőíveket használtak és kizárólag középiskolás korúakat kérdeztek meg. Egy jövőbeli kutatás lehet annak vizsgálata, hogy ezek az eredmények általánosíthatóak-e a felnőtt populációra nézve is.
