Régen nyilvánosan születtek és haltak meg az emberek, manapság ehhez képest nem nagyon van jelen a család. Általában a középkorúak sem láttak még halottat. Sok kórházban még mindig paravánt vonnak a haldokló köré, mondván, nem akarják, hogy a többi betegnek traumát okozzon a látványa. Ez borzalmas, hiszen az ember, ha magánál van, akkor számára ez az élet vége, hogy elparavánozzák. És a többi beteg is azt látja, hogy ez vár majd rá is. De van ellentendencia is, létezik egy nagyon erős európai kezdeményezés abba az irányba, hogy az emberek otthon halhassanak meg. A korábbi görcsök kezdenek kicsit feloldódni - mondja Hegedűs Katalin.
Elmondta, hogy minden öregember otthon szeretne meghalni, a saját kis fészkében. De ehhez sokszor nincsenek meg a feltételek, egy családtag önmagában ezt nem mindig tudja bevállalni. Részben, mert számos - számára ijesztő - körülmény van, részben, mert nem volt erre szocializálva: gyerekkora óta nem látott ilyen beteget, nincs ilyen edukációja, nem tudja, hogy kell megfordítani egy magatehetetlen embert. Ennek egyszerű fogásai vannak , de nem tudják, rángatják, a beteg ordít - így inkább bedugják egy kórházba.
"A családtagok mindig valamilyen intézményt tartanak biztonságosnak. Van egy nagyon erős sztereotípia a magyar társadalomban, hogy aki öreg, az hülye is. Ez egy agyonhallgatott téma, mint általában minden az idősekkel - kit érdekelnek az öregek? A társadalom lesajnálja, infantilizálja az idős embert. Néha persze az is ott van, hogy meg akarják szerezni a lakását, de a legtöbb családban szeretik a hozzátartozót, akit valóban biztonságban szeretnének tudni. A baj, hogy őt nem kérdezik meg valójában arról, mit szeretne, csak nyomást gyakorolnak rá, miután egyszer mondjuk nyitva felejtette a gázt, vagy eltörte a lábát - olyasmi, ami amúgy mással is megtörténik, de ezt generalizálják, hogy megbízhatatlan" - állítja.
Az ellátás visszautasítására jól rendezett törvényi lehetőség van ma is, csak szinte senki nem tud róla. Sok orvos nem is akarja ismerni, mert nem akarják megosztani a döntést a beteggel. Közben a kutatási adatok azt mutatják, hogy az emberek 95 százaléka nem szeretne életfenntartó kezeléseket, ha súlyos demenciában szenvedne - miközben a hozzátartozók 50 százaléka szeretné. Mert szereti a rokonát, és azt gondolja, hogy jobb, ha él akkor is, ha ő maga már nem akar élni. A kezelés visszautasítása nem eutanázia - nincs olyan, hogy passzív eutanázia, az egy értelmetlen fogalom - mondta a szakember.
"Sokszor a haldokló meg akarja beszélni a temetését, és a hozzátartozó mit mond? Hogy jaj, ne beszéljen arról anyuka, hol van az még? Hát hol van, két hét múlva lesz, miért ne lehetne beszélni róla? Én azt csináltam mindig, hogy odaültem mellé, és ugyanúgy beszélgettem, mint most magával. És tulajdonképpen ezt is várják, ez is a méltóság része. A haldoklók általában nem is várnak el túl sokat. Azt figyeltem meg, inkább ők szeretnek beszélni. Ha odaülök, hogy "hogy tetszik lenni", az bőven elég. Általában van egy hosszú monológ a részéről, amihez én csak empatikus asszisztenciát nyújtok, ennyi. Ez az, amit kevesen értenek meg, hogy nem az élet nagy kérdéseivel kell odaülni - aztán lehet, hogy az is szóba kerül" - fejtette ki.
Forrás: Index.hu
