Hogyan reagálnál, ha megtudnád, hogy a férfi, akit az apádnak gondoltál, valójában nem is a biológiai szülőd, és van egy féltestvéred is, akit alig ismersz? És mit kezdenél ezekkel az információkkal, ha már nem élne sem az édesanyád, sem az igazi apád, hogy kérdezni tudj tőlük erről? Nos, a legtöbben valószínűleg sokkot kapnának, és összezavarodnának – így történt ez azzal a nővel is, aki megírta történetét a The Guardiannak, és tanácsot kért a portál szakértőitől a helyzet feldolgozásához.
„Vajon mindenki tudott erről a titokról, csak én nem?”
„Boldog házasságban élek, gyerekeim már felnőttek, unokáim is vannak. Az egyik gyerekemtől kaptam ajándékba egy DNS-tesztelő készletet, és teljesen ledöbbentem az eredményén: kiderült, hogy az a férfi, akit az apámnak hittem, valójában nem a biológiai szülőm. Az igazi apám anyám egyik munkatársa volt, aki fogantatásom idején szintén házas volt, és egy akkor 10 éves lányt nevelt. Egy kis vidéki közösségben éltünk, sokszor találkoztam velük. A férfi kedves, intelligens embernek tűnt. Csakhogy ő is, az anyám is és a nevelőapám is meghalt néhány éve. Most össze vagyok zavarodva. Rengeteg bennem a kérdés, de senkinek sem tudom feltenni őket. Csalódott vagyok, hogy soha nem fogom megtudni az igazat, hogy mi történt valójában. Vajon mindenki tudott erről a titokról, csak én nem?” – olvasható a levélben.
A levélíró beszámolójából az is kiderült, hogy eddig úgy tudta, nincsenek testvérei. Az édesanyját szerető, kedves embernek ismerte, és leginkább az ő családjával tartották a kapcsolatot. A nevelőapa viszont távolságtartó és problémás személyiség volt, aki érzelmileg bántalmazta a családtagjait, amíg felesége el nem vált tőle.
Soha nem mondta nekem, hogy szeret, és időnként pokollá tette anyám életét. A válásuk után is tartottam vele a kapcsolatot, de amikor meghalt, nem a személyét gyászoltam el, hanem az apa-lánya-kapcsolatunk elszalasztott lehetőségeit” – tette hozzá.
A nő elmondta a férjének, hogy mit derített ki a szüleiről, a gyermekeinek azonban eddig nem merte bevallani, hogy az emlékeikben élő szerető nagymama valójában végig hazudott a családjáról. Tanácstalan továbbá azzal kapcsolatban is, hogy vajon érdemes-e megkeresni a féltestvérét, és elmondani neki, hogy mire jött rá.
„Egyre több eltemetettnek hitt családi titokra derül fény”
A levélírónak a The Guardian egyik szerkesztője, Annalisa Barbieri válaszolt, aki sokaknak segített már hasonló problémák kapcsán. Először is kiemelte, hogy egy ilyen hírt biztosan sokkolóan hat az emberre, és időt kell szánni a feldolgozására.
A DNS-teszt ma már nagyon könnyen elérhető bárki számára, ezért rengeteg hasonló, rég eltemetettnek hitt családi titokra derül fény. A megdöbbentő tények »megemésztését« azonban jelentősen megnehezíti, ha az érintettek meghaltak, és nem lehet nekik kérdéseket feltenni” – fogalmazott.
Barbieri kikérte Reenee Singh családterapeuta véleményét is, hogy minél jobb tanácsot tudjon adni olvasójának. Ő is megerősítette, hogy ez egyre gyakoribb probléma. „Elképesztően destabilizáló, amikor rájössz, hogy amiben felnőttél, az nem valós. Ilyenkor mindenképpen ajánlott a kezdeti érzések közül minél többet feldolgozni, mielőtt másokkal is megosztjuk a titkot, hogy a lehető legsemlegesebben és legtényszerűbben beszélhessünk arról” – mondta. A nőnek ebben az esetben az anyja hazugsága mellett egy teljesen új apafigurát és egy teljesen új családi történetet is be kell fogadnia.
A két válaszadó egyetértett abban, hogy előbb-utóbb be kell avatni a titokba a család többi tagját is. Úgy vélik, a levélíró egyik gyereke akár sejthetett is valamit, és talán nem véletlenül vette meg anyjának a DNS-tesztet. A féltestvér felkeresése viszont már bonyolultabb kérdés, amellyel a szakértők szerint ráér később is foglalkozni a tanácsot kérő nő.
