A humán papillomavírus (HPV) egyes törzsei kulcsszerepet játszanak a méhnyakrák kialakulásában. Bár Magyarországon a szervezett, népegészségügyi célú méhnyakszűrés jelenleg citológiai vizsgálaton alapul, világszerte egyre nagyobb hangsúlyt kap a HPV mint a betegség kialakulásának legfontosabb kockázati tényezője kimutatása. Mindazonáltal sok nő továbbra sem vesz részt a szűrővizsgálatokon: a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2024-es adatai szerint itthon csupán a 20-69 év közötti, szűrésre jogosult nők 36 százaléka vett részt méhnyakszűrésen. Mindez a tapasztalatok szerint főként a fájdalomtól való félelem, az intimitással kapcsolatos aggályok vagy az információhiány következménye.
Méhnyakrákszűrés vérből
Egy, a The BMJ című folyóiratban most megjelent kínai tanulmány szerint a menstruációs vérből végzett HPV-tesztelés éppen ezekre a problémákra kínálhat megoldást – olvasható a kiadó csütörtöki közleményében. A módszer nem invazív, otthon is elvégezhető, és nem igényel nőgyógyászati beavatkozást. Bár az ötlet nem új keletű, eddig kevés megbízható adat állt rendelkezésre arról, mennyire pontos ez a megközelítés a klinikai gyakorlatban. A most publikált kutatás ezt a hiányt igyekezett pótolni.
A kínai kutatócsoport azt hasonlította össze, hogy a menstruációs vérből végzett HPV-teszt mennyire hatékony a rákmegelőző állapotok (CIN2+ és CIN3+) kimutatásában, összevetve az orvosi méhnyakszűréssel. A vizsgálatban több mint háromezer nő vett részt a 20 és 54 év közötti korosztályból Kína Hupej tartományában 2021 szeptembere és 2025 januárja között. Minden résztvevő három mintát adott:
- egy menstruációs vérmintát, amelyet egy speciális pamutcsík segítségével gyűjtöttek – ezt egy hagyományos egészségügyi betét nedvszívó részére kell rögzíteni;
- egy orvos által levett méhnyakmintát összehasonlítás céljából;
- valamint egy további klinikai mintát laboratóriumi feldolgozásra.
A nők egy Early Test nevű, WeChat-alapú mobilalkalmazáshoz hozzáférést kaptak. Itt értesítették őket az eredményekről, illetve egyidejűleg egészségügyi tanácsadáshoz juthattak. A kutatók szerint a mobilalkalmazás használata jelentősen megkönnyítette az eredmények közlését és az orvos–páciens kommunikációt. Ez különösen fontos lehet akkor, ha a módszert szélesebb körben, akár országos szűrőprogramok részeként alkalmaznák.
Az adatok elemzésekor a kutatók az úgynevezett érzékenységet és specificitást vizsgálták. Előbbi azt mutatja meg, mennyire jól azonosítja a teszt a valóban érintetteket, utóbbi pedig azt, mennyire pontosan zárja ki azokat, akiknél nincs jelen a betegség. A menstruációs vérből végzett HPV-teszt 94,7 százalékos érzékenységet mutatott a súlyos elváltozások kimutatásában. Ez gyakorlatilag megegyezett az orvos által levett mintákból származó aránnyal (92,1 százalék). Bár a menstruációs vérminták specificitása kissé alacsonyabb volt (89,1 szemben a 90 százalékkal), a negatív prediktív érték mindkét módszernél azonosan magasnak bizonyult: 99,9 százalék. Vagyis egy negatív teszt szinte biztosan kizárta a súlyos elváltozást. A pozitív prediktív értékek és a további kivizsgálásra – kolposzkópiára – történő beutalások aránya szintén nagyon hasonló volt a két módszer esetében.
Óvatos optimizmus, de nagy lehetőség
A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy megfigyeléses vizsgálatról van szó, így az eredmények értelmezésénél indokolt az óvatosság, illetve a módszernek vannak korlátai. Ugyanakkor úgy vélik, hogy a nagyszabású, közösségi alapú kutatás erős bizonyítékot szolgáltat a menstruációs vérből végzett HPV-teszt gyakorlati hasznosságára. Megfogalmazásuk szerint a módszer standardizált, nem invazív alternatívája – vagy akár hosszabb távon helyettesítője – lehet a hagyományos méhnyakrákszűrésnek. Az eredmények alapján pedig indokoltnak tartják, hogy a menstruációs vérből végzett HPV-vizsgálat bekerüljön a nemzeti szűrési programok körébe.
