„Menedzserként irányítottam már nemzetközi csapatokat, valamint összetett és nagy horderejű projekteket valósítottam meg. Otthon viszont – a párom agresszív viselkedése miatt – kezdek elveszni, még a legegyszerűbb helyzeteket kezelése és megszervezése is lehetetlennek tűnik, és ez megbénít” – vázolta fel problémás helyzetét egy nő, aki a The Guardian szakértőjéhez fordult tanácsért. Elmondása szerint a szerelme annyira kontroll alatt akarja tartani őt és az eseményeket, hogy egy egyszerű programszervezés is komoly vitába torkollik.
„Dühös és agresszív lesz”
„Valahányszor megszervezek egy találkozót a barátaimmal vagy családtagjaimmal, a párom dühös és agresszív lesz – hiába hívom őt is, hogy csatlakozzon, és hiába mondom neki, hogy mindig szívesen látjuk. Egyszerűen nem bírja elviselni, ha nem ő van a középpontban és nem ő irányít. De amikor ezen veszekszünk, az sem képes megnyugtatni őt, ha teljesen átengedem neki az irányítást” – mesélte a levélíró.
Ha megkérdezem, mit szeretne, csak elutasít, lekicsinylően beszél velem, és nem érti, miért nem tudok határozottabb lenni és nélküle döntéseket hozni. Már folyamatosan ideges vagyok emiatt, fogalmam sincs, mit tegyek. Nem tudom, hogyan kellene viselkednem” – fejtette ki.
„Ez a dinamika kimerítő és pusztító”
A nőnek a The Guardian egyik szerkesztője, Annalisa Barbieri válaszolt, aki gyakran ad tanácsot a hasonló problémákkal küzdő olvasóinak. A beszámoló alapján úgy vélekedett, hogy a levélíró komolyan kezdi elveszíteni saját magát és ösztöneit. „Teljesen mindegy, milyen ok vagy motiváció húzódik meg a párod viselkedése mögött, senki sincs joga ahhoz, hogy a saját kénye-kedve szerint alakítgassa a személyiségedet” – szögezte le.
A szerkesztő Avi Shmueli pszichoanalitikussal is konzultált, hogy minél jobb tanácsot adhasson olvasójának. A szakértő furcsállta, hogy a férfi ennyire kiköveteli az irányítás jogát, ám amikor megkapná azt, nem él a lehetőséggel. Véleménye szerint ezt a kapcsolatot a „tehetetlenség légköre” lengi be, amely igencsak vesztes pozíciónak számít a pár közös jövőjét nézve. „Talán nem is a kontrollvágy itt a probléma, hanem azt, hogy mennyire függtök egymástól” – mutatott rá.
Bármi legyen is a valódi oka a kialakult helyzetnek, ez a dinamika nyugtalanító, kimerítő és pusztító. Nem tűnik túlságosan szeretetteljes viselkedésnek. Ha esetleg csak azért írtál, hogy megerősítést kapj, hogy ezt nem kell eltűrnöd, akkor elárulom: én – óvatosan és apránként, de – megpróbálnám leépíteni ezt a kapcsolatot” – zárta gondolatait Barbieri.
