Amikor egy laborvizsgálat kapcsán – vagy akár egy teljesen hétköznapi kontextusban – szóba kerül a prolaktin , sokan nem tudják, mit takar az elnevezés, és hogyan befolyásolja a prolaktin a szervezetünk működését. Pedig létfontosságú hormonról van szó, ami a reproduktív korban lévő nők és férfiak szervezetében egyaránt megtalálható: előbbieknél kulcsszerepet játszik egyebek között a menstruációs ciklus, a terhesség és a szoptatás alatti tejelválasztás szabályozásában.
Mit kell tudni a prolaktinról?
Az agyalapi mirigy sejtjei irányítják ennek a fehérjehormonnak a termelődését – amelyet egyébként laktotrop hormonnak vagy laktropinnak is neveznek. Receptorai nemcsak az agyalapi mirigyben találhatók meg, hanem például az emlőmirigyekben, a petefészkekben és számos létfontosságú szervünkben, köztük a májban, a szívben és a vesékben, férfiaknál pedig a prosztatában is. Szintje nem állandó: a nap folyamán ingadozik. Éjjel, az alvás REM-fázisában és reggel a legmagasabb, de aktuális koncentrációját számos tényező befolyásolhatja, köztük a menstruációs ciklus alakulása is.
Ha a prolaktin koncentrációja alacsonyabb vagy magasabb a normálértéknél – ami nők esetében reggel 15-25, férfiaknál pedig 10-15 nanogramm/ml –, az zavart okozhat a termékenységben is. A terhesség alatti magas prolaktinszint viszont nem tekinthető kórosnak, ugyanis ebben az időszakban hihetetlenül megugorhat: elérheti akár az 500 nanogramm/ml-t is.
Miért fontos a prolaktin?
A prolaktin fő feladata, hogy elősegítse a megtermékenyült petesejt fejlődését, a terhesség fennmaradását, és szülés után – amikor a két másik nemi hormon, az ösztrogén és a progeszteron szintje alaposan lecsökken – beindítsa a tejelválasztást. Ha a szoptató anyáknál túl alacsony a prolaktinkoncentráció, nem termelődik elég anyatej, ami tejelválasztási zavart eredményezhet és egy idő után a tej elapadásához, ezzel pedig a szoptatás végéhez vezethet.
Így befolyásolja a prolaktinszint a PMS-t
A PMS , vagyis a premenstruációs szindróma a havivérzés előtt jellemzően 7-10 nappal jelentkező tünetegyüttes, amely rendszeresen megkeseríti a termékeny korban lévő nők egy részének életét. Akadnak olyanok, akik nem szenvedik meg különösebben a menstruáció előtti időszakot, míg másoknál ilyenkor kellemetlen tünetek egész sora jelentkezik. A PMS-sel összefüggésbe hozható testi-lelki szimptómák igen sokfélék – eddig mintegy 150 féle tünetet azonosítottak a kutatók – és egyénenként eltérő intenzitásúak lehetnek. A legjellemzőbb testi tünetek közé tartozik a mellfeszülés, a migrén és az alhasi görcsök, míg a pszichés szimptómák közül igen gyakori az ingerlékenység, a túlérzékenység, az idegesség és a szorongás. Sok nő tapasztal ebben az időszakban farkasétvágyat, alvászavarokat vagy libidóváltozást. A jellemző panaszok alapján egyébként összesen öt PMS-altípust lehet megkülönböztetni.
A PMS hátterében leggyakrabban hormonális változás áll. Amikor a menstruációs ciklust szabályozó két hormon, az ösztrogén (más néven tüszőhormon) és a progeszteron (sárgatesthormon) termelődése valamilyen okból eltér a normálistól – előbbi szintje a normálisnál nagyobb mértékben megemelkedik –, akkor jelentkezhetnek a PMS-re jellemző kellemetlen tünetek. A két hormon egyensúlyának megbomlását okozhatja a magas prolaktinszint is. Tanulmányok igazolták, hogy a premenstruációs szindrómával küzdők vérében gyakran a normálérték felső határánál magasabb a prolaktinszint, ami alátámasztja a két jelenség közötti ok-okozati összefüggést. A PMS tüneteit ráadásul bizonyos betegségek – például az inzulinrezisztencia, a policisztás ovárium szindróma vagy a pajzsmirigy-alulműködés – súlyosbíthatják.
A prolaktinszint és a menstruációs ciklus zavara
Ahogy már írtuk, a magas prolaktinszint felboríthatja az ösztrogén- és progeszteronhormon egyensúlyát a nők szervezetében, emellett visszavetheti a nemi hormonok termelődését, ami nőknél a petefészek-, férfiaknál a hereműködést csökkentheti. Utóbbiaknál ennek következménye lehet az impotencia kialakulása, előbbieknél pedig a tejcsorgás, a feszülő, duzzadt emlők, a rendszertelen menstruáció és a cikluszavarok, amelyek súlyos esetben meddőséghez vezethetnek.
Fontos tudni, hogy a menstruációs ciklus első felében – vagyis a vérzés kezdetétől a ciklus felénél bekövetkező ovulációig (peteérésig) – a petefészek tüszőiben folyamatosan emelkedik a ciklust szabályozó ösztrogén mennyisége. Félidőt követően viszont a szintje csökkenni kezd, míg a progeszteroné emelkedik. Ha a normálisnál több ösztrogén termelődik – fiatal nőknél a laborvizsgálattal kimutatható ösztradiol értéke a 110,1-367 pmol/l közötti tartományban tekinthető elfogadottnak, míg az idősebb, de még reproduktív korban lévőknél ez a szám 367-1468 pmol/l –, cikluszavarok jelentkezhetnek. Ez lehet a normálisnál rövidebb vagy hosszabb ideig tartó vérzés, de a két menstruáció közötti, átlagosan 28 napos időszak jelentős csökkenése vagy megnyúlása is. Az is cikluszavarnak számít, ha a vérzés rendszertelenül jelentkezik, vagyis ki-kimarad, ha az állaga alvadékossá válik vagy a színe eltér a normálistól, illetve, ha a vérzés fájdalommal jár.
A teherbeesés és a prolaktinszint kapcsolata
Nem véletlen, hogy az orvos a prolaktinszint ellenőrzését is javasolja, ha egy nőnek nem sikerül teherbe esnie. A prolaktin-túltermelődés (hyperprolactinaemia) ugyanis azzal, hogy felborítja a nemi hormonok egyensúlyát, megnehezíti a teherbeesést, különösen, ha mellé számos más tényező, például stressz vagy valamilyen nőgyógyászati betegség, esetleg meglévő alapbetegség társul.
Jó hír, hogy az alacsony és a magas prolaktinszint is kezelhető. Minden esetben érdemes orvossal konzultálni, aki a páciens laborértékeit és egyéb leleteit, vizsgálati eredményeit elemezve tanácsolhatja a számára ideális kezelési módot. Előfordulhat, hogy az érintettnek a prolaktinérték normalizálásához hormontartalmú készítmény szedését javasolják, míg másoknál egyéb gyógyszeres kezelés vezethet eredményre. A kiegyensúlyozott prolaktinszint biztosításához azonban sok esetben elegendő a szervezet normális működése számára optimális, stresszmentes környezet megteremtése, amihez nagyban hozzájárul a pihenés, az alvás, szoptató anyák esetében pedig a baba gyakori mellre tétele.
A cikluszavarok kezelésére, a rendszertelen menstruáció szabályozására és a PMS tüneteinek enyhítésére már léteznek speciális, hormonmentes, gyógynövényalapú gyógyszerek is, amelyek – orvossal egyeztetve – szintén jó alternatívát jelenthetnek a felsorolt problémákkal küzdőknek.
