A gátmetszés (epiziotómia) egy olyan beavatkozás, amelyet a szülés második szakasza, a kitolási szakasz végén végeznek el. Ilyenkor egy vágás segítségével kiszélesítik a hüvelynyílást, hogy könnyebb legyen a baba megszületése. A beavatkozást bizonyos esetekben a gátsérülés elkerülése vagy a szülés felgyorsítása érdekében is javasolhatják az orvosok – olvasható a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) ismertetőjében.
Gátmetszés: mikor szükséges?
Az amerikai Mayo Clinic azt írja a gátmetszésről, hogy ez a beavatkozás egykor még a szülések szokványos részének számított az Egyesült Államokban (is), de ma már sokkal ritkábban alkalmazzák. A friss kutatások eredményei ugyanis azt sugallták, hogy a gátmetszés nem feltétlenül akadályozza meg a spontán gátrepedést, és a medencefenék izmait és kötőszöveteit sem védi meg jobban a szülés okozta terheléstől. Ezért ma már nem javasolják rutinszerűen a metszést – de bizonyos helyzetekben elkerülhetetlen.
Az Egyesült Királyság Nemzeti Egészségügyi Szolgálata (NHS) egyebek mellett akkor ajánlja a gátmetszés elvégzését, ha a babánál a magzati distresszként ismert állapot alakul ki. Ez azt jelenti, hogy a baba szívverése abnormálissá válik, és fennáll a veszély, hogy a születendő gyermek nem jut elég oxigénhez. Hasznos lehet a gátmetszés akkor is, ha a baba válla elakad a szülőcsatornában, vagy ha a megszületés elősegítéséhez csipesz vagy vákuumos eszköz alkalmazására van szükség.
Hasonlóan néznek ki egyébként a hazai szakmai ajánlások is. Az Egészségügyi Közlöny 2025. február 19-ei számában ugyanis az áll, hogy „gátmetszés végzése rutinszerűen nem ajánlott, szükséges lehet azonban abban az esetben, ha műszeres szülésbefejezésre van szükség; ha vállelakadás esete áll fenn; ha az anya gátja szokatlanul magas és pozícióváltással sem tágul; vagy magzati distressz miatt a kitolási szak lerövidítése szükségessé válik”. Az Ablak A Világra Projekt által nemrégiben készített országos összesítés azonban még azt mutatja, hogy a 2011 és 2024 között szült nők tapasztalatai szerint a szülések több mint 62 százalékánál történik gátmetszés, amelyet a leggyakrabban (az esetek 52 százalékában) azzal indokolnak az egészségügyi intézmények, hogy ez az előírás vagy szokás. A második leggyakoribb magyarázat a gátrepedés elkerülése, az anyák által harmadik leggyakrabban hallott, gátmetszés melletti érv pedig az, hogy első szülésnél még szükséges a beavatkozás.
A rutinszerű gátmetszés kivezetésének várható következményeit egyébként jól illusztrálhatja Svájc példája: a svájci kórházi szülések 2023-as statisztikái szerint, ahogy a súlyos gátszakadások megelőzése céljából alkalmazott gátmetszések számát jelentősen lecsökkentették – és száz vaginális szülésből mindössze kilenc esetben alkalmazták –, 56 százalékra emelkedett ugyan az enyhe gátszakadások aránya, a súlyos gátszakadásoké azonban nem változott, továbbra is 3 százalék alatt maradt.
Metszés, repedés, varrás
„A protokoll szerint csak a legszükségesebb esetekben kellene epiziotómiát, vagyis gátmetszést végezni. De Magyarországon viszonylag gyakran alkalmazzák ezt a gyakorlatot, abban bízva, hogy úgy elkerülhetőek a súlyosabb sérülések és szövődmények. Egy nagyobb gátrepedés következtében kialakulhat például olyan végbélsérülés, amely miatt a nők székletvisszatartó képessége jelentősen lecsökkenhet” – mondta el a HáziPatika.com megkeresésére dr. Nyirády Tamás szülész-nőgyógyász.
Az, hogy a gát területe kinek mennyire rugalmas vagy sérülékeny, rengeteg tényezőtől függhet, például a nő korától, testalkatától és fizikai aktivitásától, valamint attól is, hogy hányadik szüléséről van szó. A gátsérülések kockázatát növelheti továbbá a baba nagy mérete is – tudtuk meg a szakértőtől. Kiemelte ugyanakkor, hogy még a gátmetszés sem akadályozza meg 100 százalékosan, hogy további sérülés, repedés történjen a gáton. Egy azonban biztos: akár metszés, akár repedés történt a szülés során, a gát területét mindenképpen össze kell varrni – nem mindegy azonban, hogy ezt hogyan végzik el.
„Férjöltést egy normális orvos nem csinál”
Hazánkban egy újonnan indult, Be Redy elnevezésű kampány a férjöltés jelenségére hívja fel a figyelmet. Így nevezik azt a gyakorlatot, amikor a gátmetszés utáni varrás során egyes orvosok a szükségesnél szűkebbre öltik a hüvelyt, hogy azzal "a nő párjának kedvezzenek". „Laikusoktól hallottam már én is erről, de égnek áll tőle a hátamon a szőr. Én azt gondolom, hogy egy normális orvos nem csinál ilyet” – fejezte ki véleményét a problémával kapcsolatban az általunk megkérdezett szülész-nőgyógyász.
Nyirády doktor rámutatott arra is, hogy bár a hüvely szűkítésére valóban van mód műtéti úton, ezt csak a nő kifejezett kérésére szabadna elvégezni, és a szülés utáni gátvarrás nem ideális időpont erre. „Ha két egészséges területet varrok össze, az soha nem fog összegyógyulni. Csak akkor, ha sebet varrok össze, mert ugye a seb tud gyógyulni. Ha tehát egy olyan helyre raknak öltést, ami nem sebes, akkor az nem fog gyógyulni. A hüvely tényleges, szakszerű szűkítéséhez onnan is ki kell metszeni egy részt, ez pedig egy külön műtétet jelent” – magyarázta a szakember.
Pluszöltés nélkül sem mindig egyszerű a felépülés
A szülész-nőgyógyász szerint a gát igen kényes terület, amelynek a gyógyulása időt vesz igénybe, és a felépülés bizony járhat kellemetlenségekkel is. Igen nagy a seb felülfertőződésének veszélye, valamint nagyon sok múlhat azon is, hogy mekkora a vágás vagy szakadás, mennyi öltés van, és milyen módszerrel varrt az orvos.
A gátvarrást követő napokban jellemző a fájdalom és a húzódás érzése, amely járáskor vagy üléskor fokozódhat. Ilyenkor nagyon fontos a fizikai terhelés minimalizálása, hogy elkerüljük a seb erős vérzését és/vagy szétnyílását. Megfelelő pihenés és kímélés esetén a felszíni seb nagyjából 1-2 hét alatt összeforr, a szövetek teljes regenerálódásához és a fájdalom elmúlásához azonban általában 6 hét szükséges. A gyógyulás sikerességét a 6 hetes kontrollon ellenőrzi is nőgyógyászunk, és ezt követően már a szexuális élet is fokozatosan újrakezdhető, amennyiben a pár úgy akarja.
Az intim higiénia nagyon fontos a gátseb problémamentes gyógyulásához. Én azt javaslom ilyenkor a nőknek, hogy gyakran cseréljék a betétet, alváshoz pedig ne is rakjanak be betétet, hanem inkább cseréljék gyakran a lepedőt. Napközben többször is óvatosan töröljék át, illetve kevés vízzel mossák le a sebet. Székletürítés után is mindenképpen mosakodjanak meg, illetve használjanak naponta sebfertőtlenítő és regenerálódást segítő készítményeket. Ezekkel tudják segíteni a gyógyulást és elkerülni az elfertőződést” – tanácsolta dr. Nyirády Tamás.
Amennyiben a gáttáji fájdalom 1-2 hét elteltével sem kezd csökkenni, esetleg fokozódik, a seb pedig erősen vérzik-váladékozik, és/vagy belázasodunk, azonnal keressük fel orvosunkat!
