A nők életük legnagyobb részében havonta egyszer megélik a menstruáció okozta kellemetlenségeket, amelyeket ma már - a modern segédeszközöknek hála - mindenki a saját magánügyeként kezel. Évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtt azonban nem volt ilyen zökkenőmentes az a néhány nap a nők számára, akik ilyenkor nem lehettek közösségük teljes értékű tagjai sem.
Évszázados hiedelmek
A történelem kezdetén az emberek nem ismerték a test működésének titkait, összefüggéseit, és a tudatlanságból fakadó félelmük sokféle tévhit, babona termőtalaja lett. Nem csoda hát, hogy a nők havonta jelentkező vérzését is különféle hiedelmek és rítusok vették körül. A menstruációt általában valami rontó, boszorkányos dolognak tartották: erről árulkodik az a tény, hogy még ma is létezik olyan kultúra, ahol azt tartják, a menstruáló nő nem nyúlhat tejhez, nehogy megsavanyodjon, húshoz, nehogy elromoljon, sőt távol kell tartania magát a vemhes háziállatoktól is, nehogy vetélést okozzon.
Már a középkorban komoly szövegmagyarázatok születtek arról, hogy a menstruációs vér miért is számít tisztátalannak. Ezekben az időkben a nőknek az elégtelen higiéniai körülmények között kellett minél ügyesebben boldogulniuk, és nem válogathattak a praktikusabbnál praktikusabb higiéniai eszközök között sem, amik segíthették volna még inkább magánüggyé tenni a piros betűs napokat. Úgy gondoskodtak hát magukról, ahogy tudtak: vászoncsíkokkal, rongyokkal, gyapotcsomóval és szivaccsal fogták fel a vért a menstruáció idején, majd a "felkötő" is fontos kiegészítő lett az 1800-as évek végétől: ezt a vászondarabot viselték ugyanis menstruáció idején, és használat után újra és újra kimosták.
Ma is előfordul olyan néptörzs, ahol még napjainkban is elkülönítik a "tisztulós" asszonyt a közösség többi tagjától: ezekben a napokban egy erre a célra kialakított kunyhóban kell tartózkodnia. Egyes indián törzseknél az a szokás, hogy az első vérzés idején a lányok nem érintkezhetnek a többiekkel, édesanyjuktól kaphatnak csak élelmet, és a sátrak vagy a kunyhók sarkában a családtól gyékénnyel elrekesztve "vészelhetik át" a felnőtté érés első napjait. Érdekes a pápuák hitvilága is, mely szerint a menstruáló nő rendkívül veszélyes a fiúkra nézve: hiedelmük szerint elég, ha a nő ilyenkor csak rápillant a férfira, és az el is veszti nemzőképességét.
A menstruáció ma
A civilizált társadalmak már közel állnak ahhoz, hogy az egészséges női szervezet működésének velejárójaként, természetesen kezeljék ezt a jelenséget, ám kétségtelen, hogy néhány hiedelem most is él a köztudatban. Ilyen például az, hogy a havi vérzés idején nem érdemes fodrászhoz menni, mert a haj nem olyan jól kezelhető, vagy hogy ezekben a napokban nem szabad fürödni, úszni, sportolni, holott tampon használata mellett ennek semmilyen akadálya sincsen.
A múltbéli, vérzés alatti szexuális élettel kapcsolatos tilalmak ma is érződnek: sokan ódzkodnak az ilyen típusú érintkezésről, ám mára bebizonyosodott, megfelelő körültekintéssel és higiénés előkészületekkel ennek semmi akadálya és veszélyes következménye sincsen, illetve a menstruációval járó kellemetlen tüneteket (görcs) is enyhíti.
Mára egyre jellemzőbb az is, hogy a lányokat, nőket sokkal "testtudatosabban" készítik fel a felnőtté érést jelző menstruációra annak érdekében, hogy ciklusuknak ezen napjait is teljes örömmel éljék meg, mint nőiségük kifejeződését, egészségük egyik fontos fokmérőjét.
