Terhesség során a magzat tápanyag- és oxigénellátását a köldökzsinór biztosítja az anyai méhben. Születés után ezt a köteléket elvágják néhány centiméterre a baba hasától, a megmaradt csonk pedig 7-10 nappal később magától leesik. Az ennek helyén begyógyuló heg maga a köldök, amely sebhelyként egy életen át emlékeztet az anya és gyermeke között az első kilenc hónapban fennálló szoros és létfontosságú kapcsolatra. Habár ezt leszámítva más funkciója a későbbiekben már nincs, ez az apró mélyedés mégsem tekinthető éppen testfelszínünk legunalmasabb pontjának. Lássuk, miért.
Csak úgy nyüzsög benne az élet
Bármennyire is zordak arrafelé a mikroszkopikus világban uralkodó körülmények, bőrünket mégis mikroorganizmusok színes sokasága népesíti be. Persze nem kell megijedni: többségük teljesen ártalmatlan, sőt, akadnak köztük olyanok is, amelyek jelenléte kifejezetten előnyös hatással bír a szervezetre. E téren nem jelent kivételt a köldök sem. Hogy mennyire nem, arra egy 2011-ben indult kutatási projekt irányította rá a figyelmet. "A köldökünk olyan, mint egy esőerdő. És mint minden erdőben, az élővilág itt is rendkívül változatos, ezzel együtt bizony akad néhány domináns faj" - fogalmazott az eredmények ismeretében Rob Dunn, az Észak-karolinai Állami Egyetem biológusa, a kutatás vezetője.
Összesen 60 önkéntestől vettek mintát annak felderítéséhez, hogy milyen élőlények lakoznak hasuk e többnyire ruházattal takart zugában. Az öttucatnyi köldökben végül összesen több mint 2300 baktériumfaj jelenlétét mutatták ki a kutatók, köldökönként átlagosan 67-ét. Az emberi köldök mikroflórájának egyediségét jól mutatja, hogy a baktériumok 92 százaléka csupán a vizsgált minták kevesebb mint 10 százalékánál volt fellelhető. Akad ugyanakkor nyolc olyan faj is, amelyek előfordulási aránya meghaladta a 70 százalékot, magyarul mondva az emberek többségének köldökében megtalálhatók voltak ezek a mikroorganizmusok - ráadásul igen nagy számban.
Mind közül legtöbbször a Staphylococcus baktériumnemzetség tagjai kerültek elő a vizsgálatok során, amely tíz baktériumfajt és számos törzset foglal magában. E nemzetségbe tartozik egyebek mellett a többnyire kórházi fertőzések kapcsán emlegetett meticillinrezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) is, érdemes ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a baktérium egészséges emberek bőrén és orrnyálkahártyáján is gyakran megtalálható. Érdekesség, hogy volt olyan résztvevő a kutatásban, aki bár soha nem járt Japánban, mégis találtak olyan mikroorganizmust a köldökében, amelyet mindaddig kizárólag a felkelő nap országából származó talajmintákban mutattak ki. Egy másik résztvevőnél pedig olyan extremofil baktérium jelenlétét igazolták, amely jellemzően jégsapkákban és tektonikai lemezhatároknál kialakuló hidrotermális kürtőkben fordul leginkább elő.
Ezért furcsa, ha hozzáérünk
Meglehetősen különös érzést kelt, ha mélyen belenyúlunk a köldökünkbe, ami leginkább arra hajaz, mintha ki kellene mennünk a mosdóba. Mint azt dr. Christopher Hollingsworth, a New York-i NYC Surgical Associates sebésze korábban a BuzzFeed-nek elmondta, mindez a köldök sajátosságaiból ered. "A köldök alatt elhelyezkedő fali hashártya egy rendkívül érzékeny struktúra. Érzőidegei a gerincvelő ugyanazon régiójába közvetítik az ingereket, mint a húgyhólyag és a húgyvezeték érzetéért felelős idegek" - fogalmazott a szakember. Emiatt a köldök belsejét megnyomva az agy - tévesen - olyan jelet kap a gerincvelőből, miszerint ideje lenne megszabadulni a húgyhólyag falát feszítő vizeletmennyiségtől, aminek hatására bizonytalan, kellemetlen ágyéktáji érzetet tapasztalunk. A jelenség kialakulásában érintett idegrostokat kizárólag a köldök mélyébe nyúlva lehet stimulálni, így csupán attól, ha például a hasunkra tesszük a kezünket, még nem fogunk hasonlót érezni.
Félelem a köldöktől
A fóbia kifejezés egy olyan állapotot takar, amelyet bizonyos helyzetekben fellépő intenzív és irracionális szorongás jellemez. A félelem ilyenkor nem egy valódi veszélyhelyzet eredménye, hanem valamilyen ártalmatlan kiváltó tényező hatására lép fel. Az érintett ugyan tudja, hogy nincs oka félni, mégis jelentkeznek nála a pánikszerű panaszok, amint találkozik a problémás ingerrel. Egyes fóbiák igen elterjedtek és közismertek, akadnak ugyanakkor olyan speciális esetek is, amelyek csupán néhány embernél fordulnak elő. Ez utóbbi körbe tartozik az omfalofóbia is, azaz a köldöktől való félelem. A szorongás olykor kizárólag az egyén saját köldökére korlátozódik, de megeshet, hogy másokéra is kiterjed. Egyeseknél a puszta látvány is kiválthatja a nemkívánatos tüneteket, míg mások a köldök érintésétől tartanak.
Három évvel ezelőtt a brit Daily Mail online kiadása bemutatott egy orvostanhallgatót, az akkor 25 esztendős Lauren Jonest. Az interjúban elhangzottak szerint a Leicester-i Egyetem hallgatója már a gondolattól is viszolyog, hogy ő maga vagy bárki más megérintse a köldökét vagy egy másik emberét. "Tudom, hogy ez egy irracionális félelem,, de képtelen vagyok hozzáérni a saját köldökömhöz vagy valaki máséhoz. Ha pedig az enyémhez nyúlnak hozzá, az olyan érzés, mintha a belső szerveimet fogdosnák" - árulta el a fiatal nő. Hozzátette, egy alkalommal pánikroham tört rá, amikor az egyetemen az alhasi vizsgálatokról tanultak, viszont orvosi tanulmányai okán muszáj lenne megbirkóznia ezzel a helyzettel. Szerencséjére az egyetem megértőnek bizonyult a fóbiájával kapcsolatban, és kognitív viselkedésterápiai foglalkozások alkalmával igyekeznek segíteni a panaszain. Így is nehezen tudja azonban elképzelni, hogy valaha is képes lesz majd túllépni a félelmén.
Az új évezred felfedezése a köldökszösz oka
Egyesek - jellemzően a férfiak - találnak szöszt a köldökükben esténként, míg mások egyáltalán nem. Mi lehet a különbség oka? Ennek a rejtélynek járt utána Georg Steinhauser, a Bécsi Műszaki Egyetem kémikusa, aki 2005 márciusától kezdődően hosszú időn keresztül minden este félretette kutatási célokra az aznap képződött köldökszöszét. Az így kapott minták vizsgálata során - már pusztán a szín megfigyelésével is - arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy az apró gombolyagok a ruházatából származnak. A vékony pamutszálakat az alhasi szőrszálak húzták le a ruha anyagából, majd egyenesen a köldökbe irányították, ahol aztán csapdába estek és összegyűltek.
A minták kémiai elemzése során Steinhauser a pólók anyaga mellett némi nitrogént és kénes vegyületeket is talált. Ez utóbbi anyagok a kutató szerint valószínűleg az izzadtságából és az elhalt hámsejtekből származtak. A szőr kulcsfontosságú szerepe iránt pedig akkor merült fel benne a gyanú, amikor kollégái és barátai körében is kérdezősködni kezdett a köldökszösszel kapcsolatos tapasztalataikról. "Az alhasi szőr megléte a köldökszösz képződésének legfontosabb előfeltétele" - hangsúlyozta a szakember, hozzátéve, hogy amikor leborotválta a hasát, nem is talált újabb szöszöket a köldökében mindaddig, amíg a szőrszálak vissza nem nőttek.
Ami a technikai érdekességeket illeti, a legnagyobb szösz az összesen több mint félezer közül 9,17 milligramm tömegű volt. Az osztrák kémikus véleménye szerint egyben ez az érték jelzi a saját köldöke maximális befogadóképességét. A rekord egy olyan napon született, amikor először viselt egy új pólót. Számításai szerint egyébként száz alkalommal hordva egy póló a tömegének átlagosan 0,1 százalékát veszíti el ilyen módon.
Felhasznált források:
