A nevetés azért segít, amikor valami fáj, mert ez is kemény munkát jelent a szervezetünknek. Egy hosszú, harsány kacagás alaposan megdolgoztatja a mellkas és a tüdő izmait, ez pedig az endorfin felszabadításával enyhíti a fájdalmat - magyarázta a kutatás vezetője, Robin Dunbar, az Oxford Egyetem professzora. Az endorfinszint emelkedése pedig megemeli a fájdalomküszöbünket.
A szakfolyóiratban közzétett tanulmányhoz hat különböző kísérletet végeztek el laboratóriumban, egyet pedig valós környezetben. A kísérletek többségét csoportban végezték, mert a korábbi kutatások azt mutatták, hogy harmincszor nagyobb valószínűséggel nevetünk társas környezetben, mint amikor egyedül vagyunk.
Az egyik kísérletben a résztvevők fele valamelyik vígjátéksorozat epizódjait nézte meg videón, a többiek pedig unalmas témájú dokumentumfilmet. A filmnézés előtt és után megmérték az alanyok fájdalomtűrését, amit az endorfinszint segítségével határoztak meg. A kutatók a nevetéssel töltött időt is mérték, de csak az igazi kacagást vették számításba, ami megmozgatta az arc nevetőizmait.
Az eredmények azt mutatták, hogy a fájdalomtűrés megnőtt a vicces epizódokat néző férfiakban és nőkben, mialatt a fájdalomküszöb ugyanolyan maradt azokban, akik a dokumentumfilmeket nézték. A kutatók azt is kimutatták, hogy a magasabb fájdalomküszöb magának a nevetésnek, nem pusztán a jobb kedvnek köszönhető.
Dunbar elmondta, hogy a nevetés az egyik legjobb fájdalomcsillapító. A jelek szerint a felszabaduló endorfin serkenti az immunrendszert, így az agyi vegyület felszabadítása elősegíti a gyógyulást, és lehetővé teszi, hogy a szervezet jobban ellenálljon a fertőzéseknek. Ebből kiindulva azt is feltételezhetjük, hogy az őszinte nevetéssel járó társas eseményeken való részvétel a krónikus fájdalom tűrését is megkönnyítheti. "A gyógyszergyártóknak valószínűleg nem fog tetszeni, de nevetéssel valóban spórolni lehet a kórházi számlákon" - összegezte az eredményeket a kutató.
