A fájdalomérzés élettana alapvetően különbözik a többi szomatoszenzoros működéstől, mivel célja nem az, hogy agyunk a testet ért inger nagyságáról vagy minőségéről (hidegérzet, tapintásérzet stb.) nyerjen információt, hanem az, hogy a központi idegrendszerünk azt tudja meg minél hamarabb, hogy az adott inger károsító hatású.
Gyors és lassú fájdalom
Kétféle fájdalomérzetet különböztetünk meg egymástól. A gyors (akut) fájdalomérzetet a bőrt érő erős, ártalmas inger váltja ki: ezt az ún. nociceptorok közvetítik, és olyan idegrostokon jut el a gerincvelőn keresztül az agykéreg elsődleges érző mezőjéhez, melyek képesek a lehető leggyorsabban továbbítani.
A lassú (krónikus) fájdalomérzet elhúzódó fájdalom, sokkal nehezebben határozható meg a helye, mint a gyors fájdalomnak, jellemzően egy tompa, égető érzéssel jár együtt. Az ezt továbbító rostok lassabban továbbítják az ingerületet, és az agyban több helyen is hatnak, például érzelmi reakciókat is kiváltanak. Többek között ezzel magyarázható, hogy kellemetlenebb a közérzetünk mikor lassú fájdalomérzés kerít minket hatalmába. A kétféle fájdalom testünkből másfajta reflexeket vált ki. A gyors fájdalom érzékelésekor testünk felkészül a menekülésre, azaz például megemelkedik a vérnyomásunk, mobilizálódnak energiaraktáraink, hogy minél gyorsabban tudjunk cselekedni.
Lassú, hosszantartó fájdalom esetén csökken a vérnyomás, hányingert, erős verejtékezést, izmaink tónusának általános csökkenését figyelhetjük meg. A zsigereinkből, azaz belső szerveinkből (máj, belek, vesék stb.) eredő fájdalom is hasonló reakciókat vált ki.
Akut fájdalom felléphet csonttöréskor, szüléskor, sebesülésekkor, égési sérülések kialakulásakor. Hivatalosan a három hónapnál régebben fennálló fájdalmakat már krónikus fájdalomnak nevezzük. Krónikus fájdalom például a fejfájás, az ízületi fájdalmak, a daganatok okozta fájdalmak.
Mikor hogyan érezzük a fájdalmat?
Ezek a biológiai tények. Mégis sokan úgy érezzük, kevésbé bírjuk a fájdalmat, mint mások. Vannak, akik életük bizonyos szakaszaiban érzik úgy, hogy kevésbé tudják a mindennapok kisebb-nagyobb sebesüléseit tolerálni. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy ez csupán hisztéria, le kell szögeznünk, hogy kutatási eredmények támasztják alá ezen érzések jogosságát.
Egyrészt tényleg vannak olyanok, akiknek fájdalomküszöbe veleszületetten jóval alacsonyabb embertársaiknál: erről az érintetteknek mindig szólniuk kell kezelőorvosuknak, hogy az előre fel tudjon készülni a megfelelő szerekkel, és ne gondolja azt, hogy a fájdalomra adott reakció túlzott.
A kutatók azt is kimutatták, hogy a fájdalomtűrés és a fájdalomküszöbünk nagysága sokszor változik: nem állandó egy egész életen át. Vannak bizonyos szituációk, így például a stressz, melyek fájdalomtűrő képességünket igencsak próbára teszik. Általában, azoknak, akiket valamilyen nagy tragédia ért, például meghalt egy családtagjuk vagy elbocsájtották őket az állásukból, fájdalomküszöbük csökkent az egyébként szokásoshoz képest.
A nemek csatája, a nemek fájdalma
Régóta tartja magát az elképzelés, mely azóta tévhitnek bizonyult, hogy a nők jobban tűrik a fájdalmat, mint a férfiak. A tudósok kiderítették, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz: a gyengébb nem sokkal hamarabb jelezte diszkomfort érzetét a különböző fájdalomingerekre, és kevesebb ideig bírta elviselni ugyanazt a fájdalmat okozó hatást, mint a férfiak.
A tévhit oka a szülés tényében keresendő : sokszor mondjuk tréfásan, hogy ha a férfiaknak kellene szülniük, kihalna az emberiség. A terhesség és a szülés ugyanis az egyetlen olyan szakasza a nők életének, amikor fájdalomküszöbük és fájdalomtűrésük a férfiak fájdalomtűrésének sokszorosára emelkedik. Ennek biológiai oka, hogy ilyenkor a szervezet jóval többet termel saját fájdalomcsillapító vegyületeiből, az endorfinokból.
A nők fájdalommal való kapcsolatában számtalan rejtély van még, melyet az orvosok nem fejtettek meg. Tény például, hogy a menstruáció előtt , az ún. premenstruációs fázisban egy nő sem megy lábat gyantáztatni, hiszen tapasztalatból mindnyájan tudjuk, hogy ilyenkor ez sokkal jobban fáj, mint a ciklus más szakaszaiban. A tudósok valamilyen hormonális befolyásra gyanakodnak, de kutatás még nem támasztja alá ezt tapasztalatból eredő megfigyelést.
A vörös hajúaknak máshogy fáj?
Szintén kísérletekkel állapították meg, hogy a egy receptor mutációja , mely miatt az adagolt opioidok (fájdalomcsillapítók) később és jóval nagyobb mennyiségen kezdenek el hatni, mint másoknál. Ezért javasolják a vörös hajó embereknek, hogy műtét előtt mindenképpen tájékoztassák orvosaikat, hogy hajuk természetesen vörös, avagy csupán festett, mert így elkerülhető például az opioidok túladagolása, hiszen az altatóorvos tudni fogja, hogy jobban kell figyelnie páciensére.
