Az egyértelmű - és korábbi tanulmányok tucatjai kimutatták -, hogy a közös nevetés vagy táncolás mind erősíti a csoporthoz tartozás érzetét és emeli a fájdalomküszöböt azzal, hogy endorfin kerül a szervezetbe. De ugyanilyen hatással vannak a szívszaggató jelenetek is. Kiderült, hogy az agynak ugyanazon része felelős a fizikai és a pszichológiai fájdalom kezeléséért.
A kutatók összesen 169 önkéntest vizsgáltak meg. Különböző csoportokba osztották őket és Stuart: Visszapörgetett élet című 2007-ben készült filmet játszották le nekik. Ez egy igaz történeten alapuló film, amely egy kábítószer- és alkoholfüggő férfiról szól. A kontrollcsoportnak két dokumentumfilmet mutattak be, az egyik egy természetfilm volt, a másik Nagy-Britannia történetéről szólt.
Mindkét csoportot megkérdezték a vetítés előtt és után, hogy milyen a hangulatuk, milyenek az érzéseik az egyébként ismeretlen csoporttársaik felé. Az önkénteseknek egy fájdalomtolerancia tesztet is ki kellett tölteniük, például guggolni kellett a hátukat a falnak támasztva. Ez utóbbira azért volt szükség, mert ha nő a fájdalomküszöb , akkor az azt jelenti, hogy az agy endorfint termel.
Akik a drámát nézték, azoknak jelentősen megváltozott a hangulatuk, míg a dokumentumfilmeket nézőknél nem volt jelentős az elmozdulás. A negatív irányba mozdulást leginkább az unalommal magyarázták a kutatók.
Érdekes ugyanakkor, hogy a drámát nézőknek 13,1 százalékkal nőtt fájdalommal szembeni toleranciájuk, míg a másik csoportban csak 4,6 százalékos volt a növekedés. Ezek után nem meglepő az utolsó állítás sem, hogy a drámát nézőknek erősödött a csoporthoz tartozás érzése még akkor is, hogy közben a hangulatuk erősen negatív lett.
Forrás: Index.hu
