Sziasztok, két számmal kisebb ruhák!
A korábbi hetekben Sanyi több ízben is beszámolt róla, hogy bizony gondjai vannak a ruháival. Először csak egy új lyuk kellett az ővébe , majd pedig egyenesen leesett róla a nadrágja . Amikor pedig rászánta magát a vásárlásra, szomorúan konstatálta, hogy: "a felkapott, mégis elérhető árakat ajánló boltok készlete szinte kizárólag sovány alkatú emberekre való nadrágokat vonultat fel egy olyan országban, ahol a lakosság több mint 30 (!) százaléka elhízott ."
A napokban én is így tettem, vagyis egy szupermarket-, illetve egy plázalátogatás alkalmával magam is a ruhák felé vettem az irányt. Tettem ezt azért, hogy kissé felfrissítsem a ruhatáramat, lecsekkoljam, mi lesz a trend idén nyáron, és ötletet merítsek, nagyjából hogyan is kellene kinéznem az elkövetkezendő hónapokban. Nagy meglepetéseket persze nem tartogatott a kínálat, így néhány virágmintás maxiruhával és pár egyszínű pólóval felpakolva húztam be magam után a próbafülkék ajtaját.
Mivel a sokat szídott szobamérlegem egy napon belül is több kiló eltérést mutat, ráadásul a súlyom nem is csökken számottevő mértékben, a jól bevált méretek, stílusok és fazonok közül szemezgettem. Én lepődtem meg a legjobban, amikor jóformán semmi nem volt jó rám a kiválasztott darabok közül. Vegyes érzelmekkel cikáztam tovább az üzletekben mind kisebb és kisebb ruhák után kutatva, miközben szomorúan vettem tudomásul, hogy mostanra bizony nem csak az XL-es popsinak, de bizony a D-kosárnak is meszeltek.
Kétségbeesésemet látva az eladók is a segítségemre siettek, és fáradhatatlanul hordák be hozzám az olyan, már régen elfeledett méreteket, mind például az M, vagy az S.
Én vagyok kisebb, vagy a ruhák lettek nagyobbak?
Vélhetően mindkettő. Mégha a felesleges kilók nem is távoznak rólam olyan iramban, mint mondjuk Sanyinál, a testem azért szépen alakul, szemmel láthatóan kisebb lettem, itt-ott. Életmódváltótársammal ellentétben azonban én azt tapasztaltam, hogy a ruhagyártók pont hogy igyekeznek meglovagolni az egyre csak vészesebb elhízásunkat.
Míg korábban külön vadászni kellett a C-kosárnál nagyobb melltartókat, addig ma már lazán találhatunk DD, E, F, G méreteket is egy teljesen átlagos hipermarketben. És ugyanez igaz a konfekcióméretekre is.
Sok üzletben a 42-es, vagy a 44-es volt a legnagyobb, amibe még belecsusszanhatott az ember lánya, most pedig 46-os, 48-as és 50-es méretek is ugyanúgy rendelkezésre állnak. Hogy ez jó, avagy sem, azt mindenki döntse el maga, de engem azért elgondolkodtatott a dolog...
Rákattantam a futásra is
A ruhaboltokban átélt sikerek valamennyire visszaigazolták, hogy az elmúlt tizenvalahány, életmódváltással töltött hét küzdelmei, lemondásai, sokszor pedig szenvedései csak nem voltak hiábavalók. A testem (hirtelennek tűnő) alakulását látva ráadásul úgy éreztem, egy hős vagyok, amiért mindannyiszor el tudok indulni futni , immáron heti 3-4 alkalommal is.
Sanyi edzéstervének a program kezdete óta része volt a futás, én azonban csak pár hete fanyalodtam rá, amikor már tényleg minden porcikám tiltakozott az ellen, hogy esténként túlzsúfolt edzőtermekben nyomorogjak, és küzdjek azért, hogy odaférhessek a gépekhez. (Mert persze nyilván mindenki májusban dönt úgy, hogy kigyúrja magát nyárig.)
Szóval egyelőre ismerkedem a futással , figyelem a testemet, és feszegetem a határaimat. Keresem a lakásom körüli legjobb útvonalakat, letöltöttem egy futós appot is, és sok cikket olvasok a témában. Egyelőre még csak abban látom a futás szépségét, hogy hamar jönnek az eredmények. Napról napra egyre messzebb jutok, később fáradok ki, nem kapkodom a levegőt, és nem küzdök az életemért 4 kilométer (sok sétával kiegészített) futás/gyaloglás után sem. Ez pedig igencsak jó érzés.
