Túl nagy lett a saját ruhám
"Most van elegem, inkább visszahízom, azt a kiskésit neki!" - talán kevésbé jámbor megfogalmazással, de tartalmilag ilyen módon fakadtam ki kedd este, amikor a vonatról leszállva összefutottam az egyik gyerekkori cimborámmal a ceglédberceli vasútállomáson. Gyakran utazom együtt vele reggelente, szoktunk beszélgetni a fogyókúrámról is, így aztán nem érte meglepetésként, amint nagy hévvel arról kezdtem panaszkodni, hogy kifogytam a ruháimból. Furkálhatok ugyanis akármennyi lyukat az övembe , ha az alatta lévő rövidnadrág dereka túl bő, akkor óhatatlanul is úgy fogom érezni magam benne, mint egy szaloncukor. Örömteli gondok, igaz?
Bevallom, gyűlölök vásárolni, attól sem vagyok tehát különösebben boldog, hogy most kényszerűségből be kell majd térnem egy-két ruhaüzletbe. Ami viszont ennél is jobban aggaszt, hogy egyelőre nem látom a dolog végét. Tudniillik, a szobamérlegem szerint az elmúlt szombatig 5,4 kilót fogytam összesen, ami egyfelől már-már majdnem elfogadható teljesítmény másfél hónap alatt, másfelől azonban egészen bagatell szám ahhoz képest, amennyit az ideális testsúlyom eléréséhez le kellene adnom. Persze, érdemes megemlíteni, hogy az optimális BMI-érték elég tág határok között mozog, de leegyszerűsítve a képletet fogalmazzunk úgy, hogy nagyjából 78-80 kilogramm a végső cél, amelyet minimálisan érdemes elérnem. Ha viszont már 95 kilósan is leesnek rólam a nadrágjaim, mi lesz velem akkor, ha tényleg kitartok a már egészségesnek mondható testsúlyig? És miért nem szólt senki előre, hogy a ruhaméret gyorsabban változik egy becsületesen betartott fogyókúra során, mint az áprilisi időjárás?
Megsajnáltam a TRX-kötelet
Amióta az első edzésen elszakítottam a TRX-kötelem , gyötört a lelkiismeret, mert bármennyire is mostohán bánik velem hétről hétre ez az eszköz, megérdemelné, hogy tisztességesen megjavítsam. Ettől a gondolattól vezérelve szaladtam be a minap az egyik közismert sportszeráruházba, ahol abszolút meglepetésként ért, hogy az összes elérhető áru közül csak és kizárólag a karabinereket tartják kulcsra zárva. Valójában a pénztártól történő távozásig nem is érintkezhettem a megvásárolni kívánt termékkel, mivel egy eladó készségesen felajánlotta - bármilyen más alternatíva nélkül -, hogy elviszi helyettem az apró fémkapcsot a kasszáig, ahol majd fizetés ellenében ténylegesen meg is kapom. Javíthatatlan optimistaként csakis arra tudtam ebből a kimért óvatosságból következtetni, hogy ebben az országban nagyon sokan szakítják el tréningezés körben a TRX-kötelüket, de a javítási költségeket nehezen finanszírozzák. Elvégre lássuk be, kicsi az esélye, hogy a kleptománia ennyire elterjedt legyen a barlangászok és a hegymászók körében.
Viccet félretéve, a kötélhez fűződő érzelmi kapocs mellett akadt egy másik jelentős indokom is, amiért muszáj volt precízebb megoldást találnom a szakadás nyomán felmerülő problémára. Hiába kötöttem ugyanis meg az eszközt egy otthon talált erős zsinórral, a TRX-kötél két szárának hosszában így is maradt egy-két centiméter eltérés. Ez talán első hallásra nem tűnik soknak, de ha az ember a saját testsúlyát igyekszik húzni-vonni kapaszkodás közben, akkor hamar megérzi a karjain a terhelésben jelentkező differenciát. A tanulság talán annyi, hogy bármennyire kényelmesebb is bizonyos tekintetben az otthoni edzés, sporteszközeink állapotára és karbantartására nem szabad sajnálni a figyelmet, mert ellenkező esetben könnyen sérülés lehet az óvatlanság következménye. Ezúttal például két karabinerbe került, hogy megússzam a bajt.
Egy átlagos nap
Nem titkolom, nem is tudnám, hogy rettenetesen hiányoznak bizonyos ételek a rántott húsoktól a sült krumplin át egészen az oldalasig. Bodon Judit , a NoSalty dietetikus szakértője ennek kapcsán azzal nyugtatott , hogy ritkán ugyan, de időről időre bátran megengedhetek magamnak egy kis lazaságot, így a kalória- és szénhidrátkorlátok betartásával lényegében bármit megehetek. Hosszú távon ez nem is működhet máshogy - elhatároztam azonban, hogy amíg a program tart, konokul tartani fogom magam az ajánlásokhoz. Talán a gasztronómiai ízlés nem olyan erős addikció, mint például a kábítószerfüggőség, de jobb nem kísérteni a sorsot, nehogy hirtelen azon kapjam magam, hogy minden másnap mátrai borzaskát eszem ebédre.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne találkoznék finom ételekkel, ahogy a limiteket sem tudom mindig tökéletesen betartani. Példa gyanánt az alábbiakban megmutatom egy átlagos hétköznapom minden fogását. Tisztában vagyok azzal, hogy nem tökéletes a menü, de két kézzel kapaszkodom a gondolatba, hogy összességében véve nem csinálom rosszul a dolgot, amit szerencsére a testsúlyom folyamatos csökkenése is alátámaszt.
5 fotó
