Dietetikusi gyorstalpaló
A váltás nem volt egy egyszerű folyamat, főként olyan emberként, aki egészen addig nem igazán evett délelőtt, és a napi szénhidrát bevitele 100-110 gramm volt. Éppen ezért az új étrendhez segítségre is szükségem volt, ezért egy dietetikustól kértem tanácsot. A gyorstalpalón megtudtam, hogy napi 6 alkalommal kellene étkeznem (előreggeli-reggeli-tízórai-ebéd-uzsonna-vacsora), mindezeket viszonylag kötött időpontokban kell elfogyasztanom, 2,5-3 órás időközönként, és a napi szénhidrát bevitelemnél is meg van szabva, mikor mennyit lehet, és annak lassan vagy gyorsan felszívódónak kell-e lennie. De azzal, hogy ezeket az alapokat megismertem, még messze nem voltam kisegítve, hiszen konkrét menüket nem kaptam, azt magamnak kellett kitalálnom.
De akkor mit főzzek?
Az új étrend bevezetésének napján, a délelőtti étkezéseket utáni első utam éppen ezért egy könyvesboltba vezetett, ahol bevásároltam Vrábel Kriszta könyveiből, akinek a neve mára szinte összeforrott a 160 grammos szénhidrátdiétával . Ha valaki szintén ezt az életmódot választaná, annak bizton állíthatom, hogy ebből a forrásból szinte minden szükséges információt megkap a váltáshoz, és konkrét receptjei is vannak, amikkel már el lehet indulni.
Kezdetben attól tartottam, hogy alig találok majd alapanyagokat, amiket megehetek, hiszen mindent ki kellett zárnom, amiben cukor vagy fehér liszt található. Korábban is igyekeztem változatosan főzni, de hamar rádöbbentem, hogy valójában csak most nyílt ki igazán számomra az alapanyagok színes tárháza, főként ami a köreteket illeti. Amivel a mai napig gondom van, hogy nehezen találok például olyan felvágottat, amiben nincs hozzáadott cukor , és ha tényleg nagyon gyorsan le kell tudnom az főzést, én akkor sem nyúlhatok a készételekhez. De végső soron ez inkább az előnyömre válik, hiszen sokkal tudatosabban eszem a váltás óta, és jóval kevesebb feldolgozott termék kerül a bevásárlókocsimba.
Mindent ki kell mérni
Miután már azt tudtam, hogy mit ehetek és mit nem, mit főzzek ebédre, és mit csomagoljak a kis étkezésekre, a legnagyobb kihívás az volt, hogy a napi étel-összekészítés ne vigyen el órákat az életemből. 160 grammos étrendnél ugyanis nem csinálhatom meg azt, hogy merek néhány evőkanál főételt a dobozba, bedobok egy csomag ropit uzsira, vagy érzésre adok tejet a termoszban lévő kávémhoz. Mindent ki kell mérni, és amíg meg nem tanulja az ember, hogy miben mennyi szénhidrát van, addig étkezési naplót is érdemes vezetni, amiben számolgatja a napi szénhidrátokat.
Szerencsére az étkezési naplót 1-2 hónap után elhagyhattam, így a reggeli ételcsomagolás is megvan 10 perc alatt. A kis étkezésekre fogyasztott dolgok szénhidrát mennyiségét is hamar meg lehetett tanulni, és a leggyakrabban fogyasztott zöldségek, a tészták, rizsfélék, kenyérfélék értékeit 100 grammra vetítve is meg tudtam jegyezni nagyon hamar. A főzésnek viszont a mai napig úgy kell nekiállnom, hogy mindent lemérek nyers állapotban, felírom a szénhidrátértékeit, majd a készételt is megméricskélem, hogy tudjam, mekkora adagot ehetek majd belőle. Így a hűtő ajtajának állandó lakói lettek a mágnesek mellett a színes post-it lapok is, puskaként az értékekhez, és a kedvenc konyhai eszközöm a mérleg lett.
Segítség az induláshoz
Ha tehát valaki szintén belefogna a 160 grammos életmódba, annak azt tudom tanácsolni, hogyha teheti, konzultáljon egy dietetikussal az elején, aki el tudja indítani az úton. Nekem ez tényleg egy másfél órás beszélgetés volt csak, azután már elég volt emailen egyeztetni az életmódváltás elején.
A konkrét receptekért érdemes beszerezni néhány könyvet, és étkezési naplót vezetni pár hétig. A toll, papír, számológép és konyhai mérleg ugyan állandó kellékei lesznek a főzéseknek, de hamar meg lehet szokni az állandó méricskélést is.
