George Preti, a Philadelphiában található Monell kémiai érzékelő központ kémikusa szerint az egyes emberek szagának jellege és erőssége genetikailag meghatározott: örökölt tulajdonságaitól függ, hogy teste milyen fajta és milyen mennyiségű, szaglással érzékelhető molekulát hoz létre. Ráadásul a test különböző területei jellegzetes molekulamixeket termelnek, és különböző fajta mikrobáknak adnak otthont. A testszag a saját szagmolekulák és a mikrobák által kibocsátott molekulák keveredéséből alakul ki. Ez a keverék pedig csak bizonyos jól meghatározható helyeken történik.
Az emberi testnek kétfajta verejtékmirigye van: az ekkrin és az apokrin. Az ekkrinmirigyek mindenütt jelen vannak, és jellemzően verejtékeket választanak ki, amelyek leginkább vízből állnak. A verejtékezés célja a test lehűtése a nagy melegben vagy tartós intenzív testmozgás esetén. Az apokrinmirigyek azonban csak a test bizonyos területein helyezkednek el - például a hónaljban -, és nem igazán a hűtéssel vannak elfoglalva. Ehelyett fehérjéket és lipideket bocsátanak ki, és valójában ezek a molekulák okozzák a testszagot. A hónaljban élő baktériumok ugyanis ezekkel a kiválasztott lipidekkel táplálkoznak; a mikrobák károsítják a kiválasztott fehérjék külső héját, ez pedig szaggal jár.
A bőrön lévő összes - javarészt teljesen ártalmatlan - mikroorganizmus valamilyen formában kölcsönhatásba lép a testtel, és valamennyi képes ennek során valamilyen szagot kelteni. Egyes szagok rosszabbak, mint mások, aminek oka Preti szerint, hogy a mikrobák ökológiailag alkalmazkodnak ahhoz a környezethez, amelyben élnek. Állatokon végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy ezeknek a szagoknak élettani hatásuk lehet a szervezetre, például elősegítik a reprodukciót , azaz a gének átadását, ami újabb lehetőséget jelent a mikrobáknak saját fajuk terjesztésére.
Manapság mindent megteszünk, hogy elfedjük és megszüntessük ezeket a szagokat. Például nem fogyasztunk bizonyos fajta ételeket. Preti szerint a közvélekedés ellenére a fűszeres ételek - például a hagymával, a curryvel vagy a fokhagymával ízesítettek - fogyasztása nem befolyásolja, hogy szervezetünk mennyi szagot keltő fehérjét fog termelni. De bizonyos ételek ettől még okozhatnak kellemetlenebb testszagot. Például ha a csípős ételek olyan vegyületeket tartalmaznak, amelyek képesek a test zsírjában feloldódni, akkor ezek az anyagok gyakran felszabadulnak az izzadságban. Tehát nem fog a test több rossz szagú fehérjét előállítani, de az alap illatmixhez hozzáadhatjuk például a fokhagyma árnyalatát is.
Van egy népszerű elmélet, amely szerint a stresszes állapotban termelődő verejték szaga rosszabb, mintha csak a test lehűtése miatt izzadnánk meg. Ez a megállapítás helytálló, mert stressz hatására a szervezet több apokrinváladékot tartalmazó izzadságot termel, azaz nagyobb mennyiségben fordulnak elő benne a szagot okozó fehérjék.
A szag mérséklésében George Preti állítása szerint a dezodorok és az izzadásgátlók elég jó munkát végeznek (a dezodorok elmossák a szagot egy illattal, míg az izzadásgátlók csökkentik a verejték mennyiségét). A probiotikus dezodorok célja, hogy bizonyos baktériumtörzseket segítsenek elterjedni mások helyett - de a fogyasztóknak óvatosnak kell lenniük az ilyen termékekkel. Sokkal többet lehet elérni, ha az ember napközben úgy viselkedik, hogy ne provokálja az apokrinmirigyeit. Például ha nem rohangál és nem stresszel túl sokat.
Forrás: popsci.com
