Dióhéjban a csontritkulásról

Építés és bontás

Csontjaink belső szöveti felépítését, szerkezetét, tömegét az építő és bontó folyamatok állandóan alakítják. A csontszövet állománya gyermek- és serdülőkorban, majd egészen körülbelül 20 éves korig gyarapszik - ekkor az építő folyamatok vannak túlsúlyban. A csontozat 30 éves korig tovább erősödik, majd először alig, később egyre inkább gyorsuló ütemben fogyni, gyengülni kezd. A nőknél a menopauzát követő időszakban felerősödnek ezek a folyamatok. Az élettanilag normális csontvesztés mintegy évi 3-5 %, ennél nagyobb mértékű csontvesztés esetén beszélünk oszteoporózisról..

Miért nő évről-évre a csont­ritkulás gyakorisága?

kalciumpótlás segítségével megelőzhető a csontritkulás kialakulása, de a már megjelent betegség is szinten tartható - talán néhány évtized múlva már visszafordítható is lesz.

Az is pozitívum, hogy a fejlett országokban a várható maximális életkor egyre kitolódott, ezért több nő éri meg azt az életkort, amikor a csontritkulás már panaszokat okozhat. A nőket tehát elsősorban az ösztrogénhiányhoz kötődő csontritkulás is sújtja, ami a menopauza idején felgyorsítja a csontvesztést. Ilyenkor a csont belső része gyengül, melynek jellegzetes következménye a csigolyák összecsúszása vagy az alkartörés. Természetesen a betegség nemcsak a nőket veszélyezteti, az öregedéssel összefüggő csontritkulás mindkét nemnél bekövetkezik. A folyamat azonban, mely a csont teljes állományára kiterjed, nagyon lassú és fokozatos, és rendszerint hetven éves kor fölött okoz combnyak-, csigolya-, karcsont- vagy medencetörést.

Ismerjük fel idejében!

Minden nap tennünk kell azért, hogy minél nagyobb csonttömeget érhessünk el, és azt minél hosszabb ideig megőrizzük. A megelőzés pedig már gyermekkorban kezdődik. Legegyszerűbb eszköze a helyes táplálkozás és a megfelelő testmozgás. Bővebben A csontritkulás étrendi megelőzése és kezelése cikkünkben olvashat A csontritkulás tüneteinek felismerése nagyon fontos a kialakuló tünetek súlyosságának csökkentése érdekében. Tekintsük át azt a módszert, amivel egzaktul megállapítható az érintettség! A csontsűrűség mérésére alkalmas módszerek közül leginkább az úgynevezett oszteodenzitometriás (ODM) mérést szokták alkalmazni, mely azon alapul, hogy a kibocsátott energia a csontszöveten áthaladva elnyelődik. A mérés során az oszteoporotikus törésnek leginkább kitett helyeken, általában az alkaron mérik a csont tömegét.

Minél nagyobb tömegű a csont, annál jobban elnyeli a sugárzást, minél ritkább, kisebb tömegű, annál kevesebb energiát nyel el. Az optimális csonttömeget statisztikai módszerekkel határozzák meg, és az ettől való eltérés arányos a csonttörés kockázatával. Amennyiben csontritkulás mutatható ki, laboratóriumi vér- és vizeletvizsgálatok segítségével kell tisztázni a csonttömeg-vesztés konkrét okát.

Előzzük meg vagy kezeljük?

Amikor már csonttörés is bekövetkezik, többnyire késő van, a betegség kialakult. A csonttömeget nemigen lehet visszaállítani, de természetesen ekkor sem fölösleges a kezelés, melynek célja a további csonttömeg-vesztés megakadályozása. A megelőzésnek viszont nagyon nagy szerepe van, és már fiatal korban, tehát akkor el kell kezdeni, amikor a csontok még épülnek.

Kihez forduljunk?

Az oszteoporózissal kapcsolatos kérdésekkel, esetleges panaszokkal a reumatológus szakorvosok foglalkoznak. Csontsűrűség-mérést is az adott szakrendeléseken, vagy kifejezetten erre a célra létrejött oszteoporózis centrumokban lehet kérni.