Veszteség

A halál sokak számára még mindig tabunak számít, különösen, ha arról van szó, hogy a gyerekek is szembesülhetnek vele.

Ne csak akkor kezdjünk el beszélgetni a gyerekkel a halálról, az elmúlásról, ha bekövetkezik az elkerülhetetlen, már jóval előbb érdemes felkészíteni őt a veszteségekre, a mulandóságra.

A gyász életünk legnagyobb krízise. Ha egy életen át hordozzuk a fájdalmat, belebetegszünk a veszteségbe. Ha a gyászunk feldolgozatlan marad, nem tudunk tovább lépni. Honnan tudhatjuk, hogy "normális"-e még a gyászunk? És ha nem, mit tehetünk ellene?

Rettenetes elveszíteni valakit, akit szerettünk. A csapás, a gyász okozta sokkból nehéz ocsúdni, nagy szükség van a baráti támogatásra, olykor a szakember segítségére is, hogy újra kezdhessük az életet.

A szívritmuszavar nem más, mint a szabályostól eltérő szívműködés. Ilyenkor a szív a normálisnál gyorsabban (tachycardia) vagy lassabban (bradycardia) működik, vagy a ritmus nem egyenletes. A számos testi ok mellett a lelki eredetet is gyakran meg tudjuk találni.

Természetes reakció, ha egy súlyos beteg azt mondja, a diagnózis téves, a leleteket elcserélték. Elisabeth Kübler-Ross szerint a veszteség feldolgozásának öt szakaszát különíthetjük el, ezek közül az első az elutasítás, a tagadás.