Rick Thoman Alaszkában dolgozó klímatudós szerint egészében véve egyszerű a helyzet: már folyik az Északi-sark melegebbé, kevésbé fagyottá válása, élővilágának átalakulása. Az elmúlt 12 hónap jelentős változásai között szerepelt, hogy a műholdas megfigyelés kezdete óta a tengeri jég kiterjedése a második legkisebb mértékűre zsugorodott, szeptember 15-én csupán 3,74 millió négyzetkilométer volt. Csak 2012-ben volt ennél kisebb, amikor egy késői viharciklus a megmaradt jég nagy részét is feltörte. A tengeri jég minimális kiterjedése azóta soha nem emelkedett a 2007-es szintje fölé.
Donald Perovich, a Dartmouth-i Egyetem tengerjég-geofizikusa felidézte, hogy amikor 15 éve az első jelentés készült, már akkor arról írt, milyen kicsi a tengerjég kiterjedése, mégis most szívesen elcserélné azt az állapotot a maival. Míg idén a tengerjég szeptemberi átlagos kiterjedése 3,9 millió négyzetkilométer volt, addig 2005-ben még elérte az 5,6 millió négyzetkilométert. A tengerjég egyúttal vékonyabb, frissebb, törékenyebb, és a jelentés szerint az eltűnő jég hozzájárul a sarkvidék felmelegedéséhez is, mivel a napfény behatol az óceánba ahelyett, hogy visszaverődne a vizet borító világos jégrétegről.
A Jeges-tengeren augusztusban 1-3 Celsius-fokkal volt melegebb a tengerfelszín középhőmérséklete az 1982-2010 közötti átlagnál. A jelentés azt is megjegyezte, hogy az orosz partvidék mellett fekvő Laptyev- és Kara-tenger idén szintén kiugróan meleg volt. Perovich kifejtette, hogy ennek a változásnak már látszanak a következményei. "Az Északi-sark kutatása már nem csak egy intellektuális gyakorlat a természet megértésére, hiszen ezeknek a változásoknak a ma élő emberekre van hatása."
A felmelegedő víz az északi-sarki szárazföldek feletti levegő melegedésével is kapcsolatban áll, ami a Jeges-tenger partvidékén szintén a jég olvadásához vezetett. A szibériai rekordmeleg - amely szintén a klímaváltozásnak köszönhető - a térségben súlyos erdőtüzeket okozott, és hátráltatta a Jeges-tenger befagyását. "A természetben pusztító tüzek sok boreális ökoszisztémában előfordulnak, de az elmúlt tűzidényben a lángok kiterjedését közvetlenül befolyásolta a klímaváltozás" - mondta el Alison York, az Alaszkai Egyetem fairbanksi intézményének tudósa, aki szintén részt vett a Arctic Report Card című jelentés elkészítésében.
A riport szerint júniusban az eurázsiai hótakaró is a legalacsonyabb szintre zsugorodott a mérések 1967-es kezdete óta. A szárazföldet borító egész évi hótakaró nagysága 1981 óta csökken, évtizedenként 3,7 százalékkal. A májusi-júniusi időszakban azonban ez a csökkenés jóval meredekebb, évtizedenként 15 százalék. "Az Északi-sark nem csak különböző komponensek gyűjteménye, ez tényleg egy integrált rendszer. Ha a rendszer egy részével történik valami, annak hatása van a többire is" - magyarázta Perovich.
"Az Északi-sarkvidék éghajlatának változása azért fontos, mivel a sarkvidék a Föld többi részének hűtőszekrényeként viselkedik, segít lehűteni a bolygót. Hogy az Északi-sarkvidék mekkora részét borítja továbbra is hó és tengerjég, azt mutatja, hogy a hűtőszekrény mennyire működik hatékonyan" - fogalmazott Lawrence Mudryk klímatudós, a kanadai környezetvédelmi és klímaváltozási kutatócsoport tudósa, aki szintén közreműködött a jelentés elkészítésében. A tavalyi jelentésben az Északi-sarkvidéken élő bennszülött közösségek esszéi és kutatásai is helyet kaptak, ám idén a koronavírus-járvány miatt elrendelt utazási korlátozások nem tették lehetővé ezt az együttműködést.
