„Nagyon fontos különbséget tennünk a cselekvő és a passzív mód között. A balatoni nádas nem pusztul, hanem pusztítják” – idézi a Qubit Pomogyi Piroskát, aki fél évszázada vizsgálja a balatoni nádasokat. Részt vett a nyolcvanas évek vízminőségromlását követő, a vízminőség javítását szolgáló munkákban, de szakemberként most, pár évtizeddel később is hasonló problémákkal kell szembenéznie.
A hidrobiológus azt mondja, a nádas újratelepítése lehetetlen vállalkozás. „Ahol a nád nem akar nőni, ott nem fog megmaradni, a telepítéshez nagyon jól kell ismerni a növényt és a sajátosságait” – hangsúlyozta.
Pomogyi és munkatársai ötévente felmérik a balatoni parti sávok állapotát, elvégzik a nádasok összeírását, de azokat a stégeket és bejárókat is számontartják, amelyeket gyakran éppen a védett nádasok megbontásával hoztak létre. A felmérések szerint nem csökken a nádasok területe, épp ellenkezőleg: 2008 óta a legutóbbi, 2020-as felmérésig közel megduplázódott a tómedren kívüli nádasterület a Balatonnál, míg a tómederben 1200 hektár körül van az összterülete, ami alig változik. Ez azonban a hidrobiológus szerint nem jelent egyértelmű javulást, mert a nádasok minősége egyre romlik.
A Balaton élővilága ökológiai egység, amin belül a nádas is külön életteret képvisel; a beépítéssel és a nádasok felszámolásával magát a tavat teszik tönkre. „A megépített partvédőművek miatt a tó öntisztulása nem biztosított, szemét halmozódik fel. Ezt a problémát tovább mélyíti, hogy ott, ahol a tófenékről vágják a hínárt, a szerves hulladékot a tóban hagyják, és nem emelik ki belőle” – magyarázza Pomogyi, hozzátéve: a megfelelő nádgazdálkodás, a növények rendszeres aratása szintén segíthetne az állomány megújításában és javításában, de jelenleg ez nem valósul meg.
20-30 év maradt cselekedni
A szakember arról is beszélt, hogy miközben az elmúlt negyven évben meg tudták javítani a Balaton vízminőségét, most ezzel teljesen ellentétes folyamatok zajlanak: az átlátszóság, bár sokat javult, most ismét romlik, és megint gyakoribbá vált a mikroalgák okozta vízvirágzás is. Pomogyi rámutatott továbbá, hogy a jelenség amellett, hogy az élővilágra nézve sem kedvező, rontja a Balaton turisztikai értékeit is.
„Amennyiben elpusztul ez a természetes növényzet, és a Balatonból mondjuk halastavat csinálunk a rengeteg haltáppal, súlyosan veszélyeztetjük a fürdővízminőséget, teljesen átalakulhat a tó ökológiája. Ettől a Balaton olyan lenne, mint egy mesterséges városi tó” – figyelmeztetett Pomogyi, majd úgy folytatta: mindössze 20-30 év maradt cselekedni. A tó, ha nem is jelenlegi formájában, de valahogy képes lesz tovább is létezni, ám turisztikailag semmiképp nem lenne vonzó a bealgásodott, rossz minőségű, fürdésre alkalmatlan vizével.
