Aki ma Magyarországon gyereket akar szülni, az a családpolitikai intézkedések révén legfeljebb anyagi jellegű támogatásra számíthat, de a mentális egészség megőrzését segítő szociális védőháló hiányzik, így az állam gyakorlatilag magukra hagyja a nőket a csecsemőgondozás jelentette kihívásokkal – írja témával foglalkozó cikkében a Qubit, Takács Erzsébet, az ELTE TÁTK Társadalomelmélet Tanszékének vezetőjének kutatását idézve.
A szakember szerint – aki azt vizsgálta, kapnak-e támogatást a nők a szülés környékén – az állam, ezzel együtt pedig az állami intézményrendszer szerepe mára teljesen visszaszorult. Sokaknak a család sem tud megfelelő segítséget nyújtani, ami szeparációhoz és magányhoz vezethet. A hiány betöltése ugyanakkor már megkezdődött: ahogy a lap összefoglalójában is olvasható, a piaci szolgáltatások széles köre elérhető a szoptatási tanácsadástól kezdve a korai fejlesztésen át, a gyógytornáig, az alapozó tornáig, a beszédindításig, vagy éppen a pszichológiai tanácsadásig. Ezek mind azt a célt szolgálják, hogy a kérdéseikkel és nehézségeikkel egyedül maradt nők válaszokat kapjanak. A különféle önsegítő, tanácsadó csoportok, vagy mamakörök is ezért jöttek és jönnek létre.
A szülés már csak technikai kérdés?
Takács Erzsébet kutatásában arra a következtetésre jutott, hogy a szülést a legtöbben csak egy epizodikus időszaknak tartják, amin túl kell esni, és egy-két éven belül minden visszaáll a rendes kerékvágásba. Ráadásul sokan ezt egy technokrata, orvos-beteg viszonyrendszerben kezelik, ami Takács szerint az empátia eltűnéséhez, ezzel együtt a páciens tárgyiasításához vezet. A szakember azt is megemlíti, milyen problematikus a szülés társadalmi dimenziójának figyelmen kívül hagyása, miközben a társadalomban igen erős az anyákkal szembeni elvérás. Az anyasággal járó nehézségekről viszont már nem szokás, vagy nem illik beszélni.
