Mindenekelőtt szeretném leszögezni egyik megfigyelésemet, miszerint a hideg és a sötét kéz a kézben járnak, kifejezetten szeretik egymást. Nos, ilyen sötét és hideg világ januárban az autópálya. Hajnali 3 körül érkezett a riasztás, hogy egy személyautó kisodródott az elkerülő szakaszon. Amikor kiérkeztünk, a tűzoltók már a helyszínen voltak, és épp egy súlyos sérültet emeltek ki a roncsból.
Kiderült, hogy az autó hatalmas sebességgel valószínűleg megcsúszott a fagyos aszfalton, pörgött, majd a szalagkorlátnak csapódott. A súlyos sérült mellett nem messze egy fiatal lány állt, aggódva figyelte az eseményeket. Kérdésünkre, hogy mennyi sérült van, a tűzoltóparancsnok azt mondta, hogy ők ketten, illetve egy halott van a szalagkorlát túlsó tövében. Ő kirepült.
Míg a sérült kiemelése történt, átmásztunk a korláton, megnézni az állítólagos halottat, hátha mégis tudunk segíteni. Egy fiatal, 20 év körüli srác volt, olyan súlyos koponyasérülésekkel , hogy már nem lehetett újraéleszteni. Így visszatértünk a súlyos sérültünkhöz, időközben pedig kiérkezett egy másik mentőegység, ők megkezdték a fiatal lány ellátását.
Fontos, hogy minél kevesebb ideig legyünk a helyszínen
A mi sérültünk egy szintén 20 év körül srác volt, elmondása szerint ő és a lány be voltak kötve. Mellkasi- és arcsérülése volt, de stabilnak mondható. Ekkoriban terjedt el a hazai mentésben az ITLS (International Trauma Life Support), amelynek lényege, hogy minél kevesebb időt vesztegeljünk a helyszínen. Nem a teljes körű, minden apró részletre kiterjedő ellátás a cél egy súlyos trauma esetén, hanem az, hogy mihamarabb bejussunk egy trauma centrumba, ahol az esetleges, folyamatban lévő, életet veszélyeztető eseteket biztonságosabb körülmények között tudják ellátni.
Szóval nem vacakoltunk. Gyorsan visszamásztam a halott fiúhoz, hogy letakarjam, amikor a korom sötétben, a szirénák villogó fényénél hirtelen mintha megláttam volna valamit az autópálya másik oldalán, az árokparton. Első gondolatom az volt, hogy talán valaki elszórt valami hulladékot, és azt pillanthattam meg, de nem hagyott nyugodni a dolog. Megkértem hát egy tűzoltó kollégát, hogy másszon át hozzám egy kézi reflektorral.
Ahogy odaértünk a pálya túloldalára, lesápadtunk. Az összetört autótól mintegy 30 méterre, a szemközti két sáv, a leállósáv, és az árokpart túloldalán egy fiatal lány hevert a fűben. Kitekert tagokkal, holtan. Sosem fogom elfelejteni. Kiabáltam, hogy van itt még egy sérült, nagy nehezen átmásztunk hozzá a csúszós árokparton, de már reménytelen volt, se keringés, se légzés. Úgy 18 lehetett. Később kiderült, hogy ez a lány és a másik halott ültek elől, és nem voltak bekötve. Míg azok, akik be voltak kötve, megúszták.
Csak egy mozdulat!
A biztonsági öv használata, mint tudjuk, kötelező - ez nem is kérdés. Érdemes tudni róla, hogy baleset esetén 50 százalékkal növeli a túlélés veszélyét. Meglepő, de ha 50-nel karambolozunk, akkor olyan hatás éri a testet, mintha ablakpucolás közben kiesnénk az ablakon, a harmadikról.
Az övvel nem csak magunkat védjük. Gondoljunk bele, hogy ha nem halunk meg, de egy életre nyomorékok maradunk. És ez csak a mi életünket teszi tönkre? Kötve hiszem. Mindenkinek van hozzátartozója, aki onnantól kezdve egy életen át viseli annak az egyetlen, elmulasztott mozdulatnak a következményeit. Kössük be magunkat! Tényleg csak egy mozdulat.
