Mielőtt megnéznénk, hogy mire és miért költünk el irgalmatlan mennyiségű pénzt, próbáljuk meg elhelyezni, hogy mennyiről is van szó! A teljes magyar GDP jelenleg mintegy 140 milliárd dollár. Vagyis az előrejelzett globális gyógyszerpiaci forgalom ennek bőven több mint a tízszerese. Ha e mellé odatesszük a teljes magyar gyógyszerpiaci forgalom 800 milliárd forintját (kb. 2,86 milliárd dollárt), akkor látjuk, hogy részesedésünk csupán morzsányi. Ettől persze a gyógyszerfogyasztási világtrendeknek még megfelelhetünk.
A növekedés egyik oka az új kórismék kreálása - állítja a The Conversation magazinba írt cikkében Kevin Dew, a wellingtoni Victoria University szociológia professzora. Szerinte ez azért történik, hogy megelőzzék a jövőbeli fogyatékosságokat és a korai halálozást új betegségek definiálásával. Jó példa erre a magas koleszterinszint és a magas vérnyomás kezelése. Az ilyen "protobetegségek" egy személy kockázati profilján alapulnak, amikor a betegség még nincs jelen, a tünetek pedig nem érezhetők. A népesség egyre növekvő részében azonosíthatóak ezek a protobetegségek. A meggyőződés, hogy ezeknek a tüneteknek a kezelése jövőbeni költségmegtakarításhoz vezet, növeli a gyógyszerfogyasztást, amelynek célja a koleszterin, a vérnyomás és a vércukorszint határértékek alatt tartása.
A küszöbérték egyszerű csökkentése, amely meghatározza, hogy mikor kell gyógyszert szedni, az egészségügyi szakemberek által kezelésre szoruló emberek számának jelentős növekedéséhez vezethet. Noha ezek a gyógyszerek valóban megakadályozzák az egyének jövőbeni betegségeit, ha népegészségügyi megközelítést alkalmazunk, akkor nem számít, hogy a költségmegtakarítás meghaladja-e a felmerült költségeket.
Bizonyítékokon alapuló orvoslás
Egy másik mozgatórugó a bizonyítékokon alapuló orvoslás dominánssá válása. Az igény, hogy a gyógyítást bizonyítékokra alapozzák, teljesen megfelel a józan észnek. A bizonyítékokon alapuló orvoslás hierarchiájának tetején azonban a kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálat ül. Ez a vizsgálatfajta a gyógyszerek hatékonyságát értékeli. Elsőként a sztreptomicin teljesítményét értékelték így a tüdőtuberkulózis kezelésében. A halálos és veszélyes gyógyszerek piacra jutásának megakadályozására az évtizedekkel ezelőtt kidolgozott tesztekből mára szabvány lett, és minden terápiás beavatkozástól elvárják, hogy megfeleljen ennek. Mivel azonban az értékelés sok kezelésnél (műtéteknél, közegészségügyi tanácsadásnál stb.) nagyon körülményes, a gyógyszerek adják a terápiás beavatkozás egyetlen formáját, amely ténylegesen bizonyítékokon alapulhat.
A bizonyítékokon alapuló orvoslási mozgalom térnyerése óta az egészségügyi szakembereknek követniük kell a bizonyítékokon alapuló protokollokat és iránymutatásokat, amelyek hatékonyan segítik elő a gyógyszerhasználat bővítését. Ha az egészségügyi dolgozók nem követik a szabványokat és az iránymutatásokat - például nem javasolják a koleszterintesztet, amikor egy páciens elért bizonyos életkort, majd nem írják fel a koleszterinszint-csökkentő gyógyszert -, akkor veszélybe kerülhetnek inkompetens praktizálás miatt - írja Kevin Dew.
Sok ember identitásérzetét a gyógyszerekhez való viszonya határozza meg. Ismerjük Magyarországon a szemléletet, hogy az a jó orvos, aki felír valamilyen gyógyszert, de ez tulajdonképpen csak a páciensek elvárása, mert a gyógyszerszerfelírással látják igazolva, hogy megkapták a tiszteletet és figyelmet. Illetve csak a gyógyszerszedéssel érzik magukat biztonságban. Hasonló jelenség a világon sokfelé létezik, ami úgyszintén növeli a gyógyszerfogyasztást.
Orvosságok és mérgek
Néhány gyógyszer jól működik, hiszen segíthet az élettartam meghosszabbításában és a tünetek enyhítésében. Ennél fogva gyakran tűnhet helyesnek, hogy bizonyos gyógyszerek könnyen hozzáférhetők. De a gyógyszerkészítményeknek jól ismert a toxikus hatásuk is, ami az egyik oka, hogy számos orvossághoz való hozzáférést gondosan ellenőriznek, és vényre van szükség a kiváltásukhoz. A kutatások azonban azt mutatják, hogy a mellékhatások nagy mértékben fordulnak elő még azon orvosok betegeinél is, akik gondosan felügyelik a gyógyszereket.
A mellékhatásokra és az általuk okozott betegségekre, illetve a korai halálra adott válaszok költségei fontos közegészségügyi problémát jelentenek ma. A súlyos gyógyszeres reakcióknak azonban mintegy 10 százalékára derül csak fény. Egy ilyen probléma megoldása érdekében ezért figyelembe kell venni a gyógyszerfogyasztás, a szabályozás és a politika trendjeit. Meg kell érteni, hogy a gyógyszerhasználatról szóló döntések miként történnek az orvosokkal folytatott konzultáció során és odahaza, illetve hogyan működnek a gyógyszerpiac felügyeleti szervezetei.
Mindig van egy kisebbség, amely ellenáll a gyógyszerek egyre növekvő használatának. De összességében az egyéneket, az egészségügyi szakembereket és az egészségügyi intézményeket, a nemzetállamokat és a nemzetközi egészségügyi ügynökségeket egyre inkább az egészségügyi ellátás gyógyszerészeti megközelítései dominálják. Dew professzor szerint vannak azonban beavatkozások, amelyeket bevetnének a tendencia ellensúlyozása érdekében. Például szigorúbb úgynevezett éberségi eljárásokra volna szükség, hogy a gyógyszerek forgalomba hozatala után is gondosan figyelemmel kísérjék a mellékhatásokat, és mind a betegeket, mind az egészségügyi szakembereket aktívan ösztönözzék rá, hogy bármilyen aggodalmukkal forduljanak a gyógyszerellenőrző ügynökségekhez.
