Százféle készítmény, változatos kiszerelés
A gyógyszertárakban szinte már nyomasztó bőségben állnak rendelkezésünkre a legkülönbözőbb kiszerelésű lázcsillapítók, például tabletta, filmtabletta, végbélkúp, szirup, szuszpenzió és forró italpor formájában is kaphatók, akár vény nélkül is. Mindnek megvan az előnye: a könnyen bevehető szirupot és a többinél valamivel gyorsabb hatású kúpot általában gyermekeknek ajánlják, a forró italport többnyire megfázáskor adják, stb. (Ezzel kapcsolatban a gyógyszerészek is szívesen adnak tanácsot.)
A választékot növeli, hogy számos gyógyszergyár gyárt lázcsillapítót, így nemegyszer előfordul, hogy gyakorlatilag csak a termék neve más, de ugyanazt a hatóanyagot tartalmazza több készítmény is. A legtöbb vény nélkül kapható lázcsillapító hatóanyaga a paracetamol, amelyről jó tudni, hogy viszonylag könnyen túladagolható: a terápiás és a már toxikus hatású adag nincs túl messze egymástól.
Nemcsak a kifejezetten lázcsillapításra javallt készítmények, hanem a megfázásra, fájdalomcsillapításra ajánlott szerek is tartalmazhatják ugyanezt a hatóanyagot. Természetesen nem várható el, hogy egy laikus minden ilyen körülményre figyeljen, tisztában legyen a gyógyszerek hatásaival, más készítményekkel való kölcsönhatásaival és a többi felmerülő szakmai kérdésekkel - így nem is olyan egyszerű a választás a lázcsillapítók közül.
Kérjen segítséget!
Legjobb megoldás, ha az orvosunktól kérünk segítséget, mit ajánl az adott betegség lázas tüneteinek csillapítására, illetve, hogy mi legyen a minden eshetőségre tartott otthoni gyógyszeres ládikánkban. Ennek több előnye is van: a háziorvos egyrészt vényköteles terméket is felírhat, másrészt ő ismeri az egyéb körülményeket, más betegségeinket, az azokra tartósan szedett gyógyszereinket.
Fontos, hogy mindig legyen otthon lázcsillapító - a láz gyakran éjszaka vagy hétvégén jelentkezik -, továbbá a lázcsillapítás első körben "otthoni" feladat, nem az ügyletes orvosé vagy a kórházé. Ezért ha bármilyen okból orvosnál járunk, kérjük tőle a legjobban bevált lázcsillapítónkat is. Ha hirtelen jön a betegség, a csillapítandó láz, akkor néhány alapvető dologra nem árt odafigyelnünk. A láz egy bizonyos határig segíti a szervezet védelmi rendszerét, tehát azt tanácsolják, hogy kb. 38 fokig még ne csillapítsuk - kivéve, ha lázgörcsre hajlamos gyermekről, vagy idős, szívbeteg emberről van szó.
Különös gondossággal kell figyelni a lázcsillapításra, ha vese-, májkárosodott, gyógyszer-érzékeny betegről van szó. Alapszabály, hogy ugyanabból a hatóanyagból legfeljebb négyóránként kaphat a beteg, így például paracetamolból felnőtteknek négyóránként szigorúan csak maximum egy 500 mg-os tablettát szabad alkalmazni, és az egynapi bevitel nem haladhatja meg a négy grammot.
Nehezen csillapítható, makacs láz esetén előfordulhat, hogy az elsőre választott hatóanyag sem bizonyul kellő mértékben hatásosnak. Ilyenkor jobb, ha nem az adott hatóanyagú készítményből veszünk be újabb adagot röviddel az előző után, hanem két óra múlva más hatóanyagú lázcsillapítóval, vagy a lázcsillapítás egyéb módjaival, hűtőfürdővel, prizniccel, stb. kell próbálkozni.
