Túl a középkorúságon, néhány krónikus betegséggel élve sem kell lemondani az utazás élményéről, viszont indokolt jó felkészülni a túrákra, állítja Dr. Szabó Gábor, az Országos Gyógyintézeti Központ intenzív osztályának orvosa.
A felkészülés fő mozzanata az úti patika összeállítása. Magától értetődő, hogy a bárki számára szükségessé válható elemi szereket - fájdalomcsillapítót, bélfertőtlenítőt stb. - ugyanúgy bele kell tenni a poggyászba, mint azokat az orvosságokat, amelyek rendszeres szedését előírták. Számolni kell azzal, hogy valamilyen előre nem látható okból a tervezettnél hoszszabbra sikeredik a külföldi tartózkodás, ezért indokolt a kezelőorvostól bőséges mennyiség felírását kérni, a recepteket itthon beváltani.
Nemcsak azért, mert külföldi patikákban érvénytelen a hazai társadalombiztosítás ártámogatása, hanem azért is, mert a gyógyszergyári készítmények az egyes országokban más és más néven vannak forgalomban. Fokozott óvatossággal kell felkészülniük az utazásra a gyógyszerelésre szoruló cukorbetegeknek, mert a nekik létfontosságú orvosságok sehol a világon nem kaphatók recept nélkül. Inkább több inzulinos patront vigyenek magukkal, mint kevesebbet, és ha a tartalék is elveszne, kérjenek orvosi segítséget. Ezeket a tanácsokat akkor is jó megfogadni, ha csak valamelyik szomszédos országba, néhány tíz kilométeres távolságba, mindössze egy-két napra látogat el az idős, már nem igazán egészséges ember. De bátran utazhat messzire, akár a tengerentúlra is, ha megfelelő körültekintéssel teszi. A legjobb, ha nem egyedül, hanem közeli hozzátartozójával indul világot látni.
A közlekedési eszköz megválasztásában legyen alapvető szempont, hogy egy-két óránál hosszabb ideig ne kelljen egy helyben ülnie. Az úti megbetegedések közül a leggyakoribb ugyanis a lábszárban keletkező mélyvénás trombózis, melyet mozgással tudnak megelőzni. Egy-, legfeljebb másfél óránként felállni, egy keveset járkálni legkönnyebben a vonaton és a hajón lehet, de autót vezetve vagy abban utazva is feltétlenül szükséges. Akárcsak a repülőgépen, ahol ajánlatos a folyosó melletti ülést választani, ahonnan felállni is egyszerűbb, ülve is lehet némi lábtornát végezni.
Nemcsak Ázsiába vagy Afrikába, hanem Dél-Európába érkezve is csak palackozott víz fogyasztását javasolja az orvos az időseknek, akiket másoknál súlyosabban viselhet meg a szokatlan baktériumoktól nem feltétlenül mentes csapvíz. Figyelmeztet rá, hogy a külföldi piacon vásárolt zöldséget és gyümölcsöt alaposabban kell megmosni, mint idehaza.
Magas korban az ember szervezete nagyon könnyen, szinte észrevétlen, akár a szomjúság érzete nélkül is képes kiszáradni, ezért mindig és mindenütt, de nagy melegben különösen indokolt nagyobb mennyiségű folyadékot fogyasztani. A forróság, az erős napsütés hatására megnő az összeesés, a collapsus veszélye, ami tartósan álló testhelyzetben különösen fenyegető, és akár eszméletvesztéshez is vezethet. Kerülni kell tehát például a sorban állást.
Meleg, szubtropikus vagy trópusi éghajlaton az idős embernek fokozottan kell védekeznie a hőséggel szemben, amihez a könnyű, szellős, fehér vagy világos színű, lehetőleg pamutból, de semmiképpen sem műanyagból készült öltözet és széles karimájú szalmakalap viselését ajánlja az orvos. Az erős napsugárzással szemben a magas faktorú napvédő krémek védik a bőrt a megégéstől, de védekezve sem tanácsos a tűző napra kifeküdni.
Szabó doktor senkinek nem tiltaná meg az utazást, még a koszorúérbetegeknek és a művesekezelésre szorulóknak sem, de nekik azért tanácsolja, hogy szándékukat beszéljék meg a kezelőorvosukkal.
