Az ezredfordulót követően 2003-ig a táppénzen lévők napi átlagos száma és a táppénzes napok száma is folyamatosan emelkedett, és egyre hosszabb időre mentek táppénzre a munkavállalók. A trend azután tört meg, hogy egyrészt szigorították a táppénz-szabályokat, másrészt a válság ideje alatt a foglalkoztatottság csökkenésével a jogosultak köre is szűkült, az állásvesztéstől való félelem, a keresetkiesés, illetve a helyettesítés megoldatlansága miatt pedig szintén kevesebben mentek betegállományba - írja a magyaridok.hu .
2013-ra a táppénzes esetek száma a tíz évvel korábbi 1,3 millióról 825 ezerre, a táppénzes napok száma 45 millióról 20 millióra, a táppénzt igénybe vevők száma pedig 124 ezerről 54 ezerre esett vissza. A táppénzes esetek átlagos hossza 2015-ig tovább rövidült, és 2016-ban is csak egy nappal, 22 napra hosszabbodott az előző évhez képest. 2014-2016 között a táppénzesek közel ötöde 7 és 13 nap közötti időtartamra maradt otthon, az ennél is tovább húzódó esetek aránya tovább csökkent.
A korábbi évekhez hasonlóan továbbra is két betegségcsoport emelkedett ki a táppénzes esetek gyakoriságát tekintve. Az esetek negyede valamilyen csont-izomrendszeri vagy kötőszövetet érintő betegségből adódott, ezen belül az esetek több mint felében hátfájdalomból vagy porckorong-rendellenességből. A táppénzesek 19-20 százaléka pedig valamilyen légzőszervi megbetegedés - hörghurut, felső légúti fertőzés stb. - miatt kényszerült betegállományba.
