Az országban nincs még egy falu, ahol egy váratlan szívinfarktuson áteső embernek nagyobb esélye lehetne a túlélésre, mint Kajászón. Mindez egy önkéntes újraélesztő csapatnak köszönhető.
Kajászóra a mentőszolgálat regionális diszpécserközpontjának aktuális döntése alapján három helyről, Ercsiből, Martonvásárról, valamint Székesfehérvárról küldhetnek rohamkocsit. A mentő kiérkezése - a helyiek tapasztalatai szerint - általában tíztől harminc percig tart.
- Maximum öt perc! Élesben még szerencsére nem kellett kipróbálnunk, de kétszer is gyakorlatoztunk, ami azt igazolta, hogy a riasztást követően legkésőbb öt percen belül a falu bármelyik pontjára odaér a defibrillátor és az önkéntes újraélesztő - mondja Gaál Mihály, a kajászói civil szerveződés koordinátora. - A háziorvosunk nem a faluban lakik, a mentő pedig leghamarabb tíz perc alatt ér ki, de olykor fél óra szükséges ahhoz, amíg ideér. Egy szívinfarktus esetén az általunk megspórolt percek életet menthetnek.
Az ezer lakosú Fejér megyei településen néhány hónapja működik az önkéntes újraélesztő szolgálat, amelyhez eddig huszonegyen csatlakoztak. Akad köztük fiatal és nyugdíjas, foglalkozásukat tekintve vállalkozó, tanár, pénzügyi szakember, teherautó-sofőr, szociális gondozó, óvónő, fodrász, ápolónő. Arra a kérdésünkre, hogyan jutott eszükbe egy ilyen kis faluban egy újraélesztő csoport megszervezése, mindannyian Sáska Lajosra néznek. A kajászói mezőgazdasági vállalkozó, az ötletgazda viszont nem tud különleges indokkal szolgálni.
- Több alkalommal is tanúja voltam, amikor fiatal és középkorú ismerőseim hirtelen meghaltak, és akadt közöttük olyan, akit egy gyors újraélesztés megmenthetett volna - magyarázza Sáska Lajos. - Úgy gondoltam, a falumbeliek képesek lennének megszervezni egy olyan csapatot, amely folyamatos, 24 órás szolgálatban készen állna arra, hogy szükség esetén segítsen.
Sáska Lajos a saját pénzén vásárolt a falunak egy amerikai gyártású, félautomata defibrillátort, az önkéntes újraélesztők verbuválására pedig megkérte a szintén kajászói nyugdíjas tűzoltót, Gaál Mihályt, és annak feleségét, aki ápolónőként dolgozik.
- Olyanokat kértünk fel az önkéntes szolgálatra, akik a falu különböző pontjain laknak, akiknek az időbeosztásuk lehetővé teszi, hogy ügyeletet vállaljanak, és akiket segítőkész, közösségi embereknek ismertünk meg - mondja Gaálné Mészáros Zsuzsa. - Csupán ketten hárították el a felkérést, ők is azért, mert saját bevallásuk szerint nem bírják a stresszhelyzeteket.
A kajászói újraélesztők által vásárolt, az Egyesült Államokban gyártott félautomata defibrillátor használatához nincs szükség különösebb egészségügyi ismeretekre, mivel az elvégzendő műveleteket a készülék magyar nyelvű, hangos instrukciói irányítják. A gép kezelőjének a felsőtest meghatározott pontjaira kell helyeznie az úgynevezett tappancsokat, majd a műszer automatikusan egy gyors EKG-t készít. Az adatok ismeretében a berendezés határozza meg, hogy szükség van-e defibrillálásra, amit egy piros gomb lenyomásával lehet megindítani. Ez az egyetlen művelet, amit a készülék rábíz az újraélesztő döntésére. Ha a gép úgy dönt, hogy nincs szükség defibrillálásra, illetve sikerült a szívműködést újraindítani, a későbbiekben az újraélesztés kézi módszereit - a mellkas-kompressziót és a szájon át történő lélegeztetést - kell alkalmazni.
Mivel az újraélesztő csapat tagjainak többsége nem rendelkezett egészségügyi ismeretekkel, Sáska Lajos a félmillió forintos készülék mellé egy negyvenórás tanfolyamot is "megvásárolt", amelyen az önkéntesek megtanulták a kézi és a gépi újraélesztés és segítségnyújtás szabályait, fogásait. Ez azt jelenti, hogy hirtelen eszméletvesztéssel, légzés- vagy szívleállással járó rosszullétek esetén ma már a defibrillátor segítségével - az orvos vagy a mentő kiérkezéséig - érdemben tudnak segíteni.
- Még arra is felkészítettek minket lelkileg, hogy akár sikertelen is lehet egy újraélesztés, hiszen vannak menthetetlen esetek - mondja Kövesárki Kristófné , az egyik csapattag. - Az is fontos, hogy a figyelmünk és a lelkesedésünk akkor se lankadjon, ha hosszú ideig nem lesz szükség a bevetésünkre.
Az újraélesztők folyamatos szolgálatot tartanak, a két-két ügyeletes az előre elkészített beosztás alapján 12 óránként váltja egymást. A riasztási technika roppant egyszerű: a csapatnak van egy telefonszáma, és az erre érkező hívásokat mindig az egyik aktuális ügyeletes mobiljára irányítják át. A defibrillátort a falu központjában őrzik, a dobozhoz minden csapattagnak van kulcsa. Riasztás esetén az egyik ügyeletes azonnal a helyszínre siet, a másik rohan a készülékért.
- Az önkéntes szolgálat telefonszámát szórólapokon az összes kajászói lakoshoz eljuttattuk, akiktől azt kértük, hogy vegyék fel a számot a mobiltelefonjukba - mondja Gaál Mihály. - Arra is felhívtuk a figyelmüket, hogy baj esetén először a háziorvost és a mentőt hívják, és csak utána az újraélesztő csapatot. A mi feladatunk, hogy az orvos kiérkezéséig segítsünk.
Sáska Lajos szerint a kajászói példát bármelyik másik faluban is követhetik. A kajászói újraélesztők úgy gondolják: a falu határain kívül nem vetik be a defibrillátort, hiszen amíg a készülékkel valamelyik szomszédos településre átérnének, addigra oda már a mentő is megérkezne.
- Ha egy település lakói közösen vesznek egy defibrillátort, akkor az fejenként nem kerül sokba - mondja az ötletgazda. - Az is igaz, hogy a készülék önmagában nem sokat ér: kell hozzá egy-két szervező típusú ember és egy lelkiismeretes csapat is. Ez pedig nem pénzkérdés.
Mayer András, Kajászó és a szomszédos Baracska háziorvosa örül a helyiek kezdeményezésének. Azt mondja, a defibrillátor működtetése egyszerű, az újraélesztők a csaknem automata, utasításokat adó műszer döntéseit a kezelői nem tudják felülbírálni. De a háziorvos a defibrillátor használatánál is fontosabbnak tartja, hogy a szolgálat tagjai megtanulták a kézi újraélesztés alkalmazását is.
- Az is igaz viszont, hogy nem lehet előre tudni, miként fognak viselkedni egy éles stresszhelyzetben ezek a jó szándékú, de tapasztalatlan emberek - mondja Mayer András. - Időnként pedig szükség lesz az ismereteik felfrissítésére.
