Az Európai Endokrinológiai Társaság 9. konferenciáját (ECE 2007) április 28-a és május 2-a között tartották Budapesten a Papp László Sportarénában. A konferencián bemutatták az európai és nemzetközi endokrinológia újdonságait, és legfrissebb kutatási eredményeit.
Az endokrinológia a belsőelválasztású (hormontermelő) mirigyek és váladékaik élettanával, valamint a hormonokra visszavezethető betegségekkel foglalkozó tudományág. Míg szervezetünk hormonháztartása kiegyensúlyozott és megfelelően működik, szinte tudomást sem veszünk a hormonok létezéséről, pedig hatásukat teljes szervezetünkben kifejtik.
A szervezet hírvivő anyagainak feladata többek között a fejlődés a nemi működés, az inzulin és vízháztartás valamint az emésztés szabályozása, azaz testünk működésének "finomhangolása".
Mindezeken túl, a hormonok a szervezet öregedésében is alapvető szerepet játszanak és sajnos fény derült arra is, hogy már e területen is létezik "környezetszennyezés".
HORMONÁLIS KÖRNYEZETSZENNYEZÉS - következmények generációkon át?
Az emberi hormonháztartás érzékeny egyensúlyát számos külső tényező veszélyezteti, hívta fel ismételten a figyelmet a veszélyre egy német kutatás.
A hormonháztartást befolyásoló anyagok (endocrin disrupting chemicals − EDCs) csoportjába olyan természetes és mesterséges vegyületek tartoznak, melyek képesek módosítani a szervezet hormonháztartását és ezáltal súlyosan károsítják az érintettek egészségét.
Elsősorban az úgy nevezett nukleáris receptorok családjára jellemző, hogy számos ilyen anyagot képesek megkötni. Ebbe a csoportba tartoznak például a fő nemi hormonok (az ösztrogén és androgén) receptorai, melyek sokféle olyan anyaggal képesek kapcsolatba lépni, melyek módosítják a nemi hormonok hatását, aminek nagy valószínűséggel alapvető szerepe van a női és férfimeddőség kialakulásában.
Az EDCs férfi nemiszervek kialakulására és a nemi működésre gyakorolt hatásait több kísérletben is behatóan vizsgálták. Az EDCs női szervezetre gyakorolt hatásairól már kevesebb adat áll rendelkezésre, ugyanakkor kiemelkedően fontos felfedezés, hogy ha terhes patkányok érintkeztek hormonháztartást befolyásoló anyagokkal, akkor a káros hatások nemcsak a közvetlen utódokban, hanem több generációval később is jelentkeztek. Mindemellett ezen káros anyagok feltehetően nem csak a nemi hormonokkal, hanem az más hormonális rendszerekkel pl. az adrenalinnal is, nem kívánatos kölcsönhatásokba lépnek.
Összegezve elmondható, hogy hormonháztartást befolyásoló anyagok feltehetően számos problémáért lehetnek felelősek, de egyelőre nem tudjuk pontosan milyen következményeik lehetnek. Feltétlenül további kutatások szükségesek, hogy meghatározhassuk, hogy ezek az anyagok pontosan mekkora veszélyforrást jelentenek a környezetre és az emberekre.
LÉPÉSEK AZ ÖRÖK ÉLET MEGÉRTÉSE FELÉ?
Mint ahogy az már korábban is ismert volt, hogy az úgynevezett Klotho gén hibája az egerekben egy az öregedéshez hasonlatos "tünet együttest" okoz. A hibás gént hordozó egyedek életciklusa (élettartama) lerövidült, növekedésük megtorpant, nemi működésük leállt, elvesztették hallásukat, csontállományuk leépült valamint - többek között - az érelmeszesedés, bőr és izom atrópia (sorvadás) tüneteit mutatták. Ugyanakkor, ha az egér szervezete túl sok Klotho gént bocsátott ki, várható élettartama meghosszabbodott.
A túlzottan sok Klotho gént termelő egerek megnyúlt életciklusa megnövekedett inzulin- és oxidatív stressz (öregedéssel járó sejtleépülés) rezisztenciával párosult, mely mechanizmusok ellensúlyozták az öregedést. A Klotho gén feltehetőleg úgy befolyásolja az öregedést az emlősökben, hogy képes befolyásolni az inzulin receptor működését és csökkenti az oxidatív stresszt.
A konferencián most ismertetett vizsgálat szerint a Klotho gén hibáját hordozókhoz hasonlóan azok az egerek is az öregedés jeleit mutatják, melyekben hibás a fibroblast (kötőszöveti sejt fiatal alakja) növekedési faktor, az úgy nevezett FGF 23 (fibroblast growth factor-23), ami arra enged következtetni, hogy a Klotho gén és az FGF 23 ugyanazon jelátviteli csatornákon keresztül fejtik ki hatásukat. Az FGF23-at eredetileg olyan hormonként azonosították, mely korlátozza a foszfát újra felszívódást a vesében.
Miután foszfát megvonással (diéta) vagy a D vitamin hatásának megszüntetésével sikerült az egerekben előidézni az öregedés tüneteit, a kutatási eredmények újabb lépcsőt jelentenek az emlősök öregedésének megértésben.
