A tudósok talajmintákból vontak ki úgynevezett környezeti DNS-t, avagy eDNS-t olyan anyagokból, amelyeket az élő szervezetek a környezetükben hullatnak el, mint a szőrük, az ürükékük vagy a lebomló tetemük. Az ősi DNS tanulmányozása nagy kihívást jelenthet, mert az idők során az örökítőanyag lebomlik, és csak apró töredékek maradnak hátra. A legújabb technológia segítségével azonban sikerült genetikai információt kinyerni a kicsiny, károsodott töredékekből - magyarázta Eske Willerslev, a Cambridge-i Egyetem genetikusa.
A Nature tudományos folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmányukban a tudósok különböző fajok DNS-ével vetették össze az ősi töredékek genetikai anyagát, hogy hasonlóságokra leljenek. A minták a Peaey-földön, Grönland legészakibb csücskén található Kap Kobenhavn nevű kőzetformáció üledékéből származnak. A terület ma sarkvidéki sivatag, évmilliókkal ezelőtt azonban intenzív klímaváltozás ment végbe a térségben, a hőmérséklet jelentősen megemelkedett.
Valószínű, hogy az üledék több tízezer éven át halmozódott, míg az éghajlat hűlésével örökké fagyott talaj, vagyis permafroszt nem vált belőle. A hideg környezet segített megőrizni az eDNS apró töredékeit, míg 2006-ban a tudósok el nem kezdték a mintavételi fúrásokat. A meleg időszakban, amikor a régió átlaghőmérséklete 11-19 Celsius-fokkal magasabb volt a mainál, szokatlanul sokféle növény és állat népesítette be. A DNS-töredékek tanúsága szerint északi-sarkvidéki növények – nyírfák, fűzfák – éltek együtt melegebb éghajlatot kedvelő fenyőkkel és cédrusokkal.
A mintákból libák, nyulak, rénszarvasok és lemmingek nyomait is kimutatták. Korábban mindössze ganajtúró bogár és nyúl maradványa volt az állati élet jele a térségben. Nagy meglepetés volt továbbá, hogy a régen kihalt masztodon DNS-ét is megtalálták. A mamut és az elefánt keverékének tűnő ősi emlős sok kövülete került elő Észak-Amerika mérsékelt égövi erdőiből, "ami egy óceánnal arrébb és sokkal délebbre van" – tette hozzá Willerslev.
