Hasznos barát a fájdalom
Fájdalom egészséges állapotban, normális életvitel mellett, sérülés nélkül - a szülés és menstruációs fájdalmak kivételével - nem jelentkezhet. A szervezet a fájdalmat megpróbálja csökkenteni; megvédeni magát a káros dolgoktól. Könnyű ezt belátni abban az esetben, ha a fájdalom a világ felfedezésére induló kisgyereket visszatartja attól, hogy kezébe fogja, és közelebbről is megvizsgálja a csalogatóan fel-fel lobbanó parázsló fadarabot. Talán nem annyira kézenfekvő, de ugyanilyen hasznos barát a fájdalom akkor is, ha egy kezdődő betegségre akarja felhívni a figyelmünket, itt azonban a szervezetkárosító okokat magában a szervezetben kell keresnünk.
Mikor kell csillapítani?
Miután az ember általában nem szeretne beteg lenni, fél vagy legszívesebben megfeledkezne lappangó egészségi problémáiról, nem rohanunk minden furcsa vagy kellemetlen tünetünkkel szakemberhez, de a fájdalom sokszor életmentő, mert orvoshoz kényszeríti a beteget. És valóban; a legtöbben valamilyen fájdalmas panasszal fordulnak orvoshoz. Ettől kezdve a fájdalomnak nem csupán megléte, hanem minősége, jellege, helye is nélkülözhetetlen információkat hordoz a pontos diagnózis felállításához. Ha viszont már betöltötte szerepét, csillapítani kell, hogy ne okozzon fölösleges szenvedést, ne rontsa a közérzetet. A fájdalom ugyanis soha nem független az ember érzelmi állapotától, mindig hatással van rá. Arról nem is beszélve, hogy a csillapítatlan fájdalom súlyos esetben krónikussá válhat.
Mindebből az következik, hogy a fájdalmat nem azonnal és mindenképpen kell csillapítani. Először az okokkal kell tisztában lenni, nehogy életmentő információktól fosszuk meg magunkat. A fájdalom hősies elviselése, eltitkolása, erős fájdalomcsillapítók bevétele az igazi okot elfedheti egy időre. A fájdalom nem múlik el magától, hanem újra és újra jelentkezik, előbb-utóbb segítségért kiáltunk, de néha ekkor már túl késő.
A fájdalom nagyon is egyéni érzet, ezért a fájdalomcsillapítást is az egyénhez kell szabni. Akkor célszerű meggondolni, ha már valóban kellemetlen, életvitelt zavaró, egészségi állapotot önmagában is rontó jelenséggé fajul. Az erős fájdalomnak azért objektív jelei is vannak: a pulzusszám és hőmérséklet emelkedése, a pupilla kitágulása, a nyugtalanság, elkínzott arcvonások már erős és csillapítandó fájdalomra utalnak.
Otthon is csillapíthatjuk a legkisebb fájdalmat is, ha okában biztosak vagyunk, és futó kellemetlenségnek ítéljük. A kialvatlanság miatti fejfájás, gyomorrontás, izomláz általában nem igényel fájdalomcsillapítást, de ha mégis, akkor nem kell fölöslegesen tovább szenvednünk. Próbálkozhatunk otthoni fájdalomcsillapítással fogfájás, görcsös fájdalmak esetében is, de nem az orvos elkerülése miatt, hanem csupán addig.
Gyakorlati lehetőségek
A fájdalmak megszüntetésére több lehetőség is kínálkozik: A fájdalom keletkezését ki lehet küszöbölni, be lehet avatkozni az érzet idegi továbbításába, vagy beavatkozhatunk a feldolgozásnál és tudatos észlelésénél.
A fájdalom keletkezésének helyén a testrész nyugalombehelyezése és hűtése segíthet, és megakadályozza, hogy további fájdalom keletkezzék. Itt alkalmazzák a helyi érzéstelenítést is, ami az idegek végénél, olykor receptoroknál akadályozzák meg az ingerület továbbterjedését a központi idegrendszer felé.
A fájdalom észlelésének kulcsfontosságú szereplői a gerincvelő és az agy. Gyógyszeres kezeléssel mindkét szervben meg lehet akadályozni a fájdalom érzés feldolgozását.
A szervezet maga is termel olyan anyagokat, amelyek a fájdalomérzéshez szükséges jeltovábbítást gátolja. Ezek az opiátok (endorfinok, enkefalinok). Az ehhez hasonló szerkezetű gyógyszermolekulák utánozzák, illetve felerősítik a szervezet saját anyagainak hatását.
A cikk a Fájdalomcsillapítás rovathoz kapcsolódik, mely további hasznos információkkal várja olvasóit.
