A Dél-Dániai Egyetem kutatói a PLOS ONE szakfolyóiratban arról számoltak be, hogy kifejlesztettek egy új, nem invazív diagnosztikai technikát a gyomorfekély diagnosztizálására, kimutatására. A módszer lényege az, hogy a fekélyt okozó baktériumok a bélrendszerben zölden foszforeszkálnak.
A gyomorfekély diagnózisa ma
Jelenleg úgy tudják csak kimutatni a betegekben a gyomorfekélyt , hogy szövetmintát vesznek a páciens gyomrából. A dán kutatók által kifejlesztett új technikával azonban azonnal kimutatható a gyomorfekély, így a betegeket megkímélik a hagyományos vizsgálattal járó hosszú várakozási időtől és idegeskedéstől, ráadásul lehetővé teszi a betegség korai diagnosztizálását is.
"A korai diagnózis nem csak a fekély, hanem a rák kialakulását is megelőzheti" - tette hozzá a tanulmány vezető szerzője, Silvia Fontenete.
A fekélyeket gyakran a Helicobacter pylori baktérium okozza, melynek következtében a gyomorban és a nyombélben alakulhat ki fekély. Az orvosok általában szövetmintát vesznek a gyomorból, és ezt a mintát elemzik. Leheletvizsgálatot is végezhetnek, mely során a beteg leheletében próbálják kimutatni a molekulákat, ez a módszer azonban nem mindig megbízható.
Speciális molekula színezné a kórokozót
A most végzett laboratóriumi kísérletek azt mutatják, hogy hamarosan lehetővé válik az orvosok számára az, hogy speciálisan erre a célra kifejlesztett molekulákat küldjenek le a gyomorba, ahol zöld fénybe boríthatják a H. pylori baktériumokat . A zöld fényt az orvosok a gyomorba bevezetett mikrokamera segítségével nézhetik meg.
Az eredmények eléréséhez a kutatóknak két nagy kihívást kellett leküzdeniük: először olyan speciális molekulákat kellett kifejleszteniük, amelyek képesek kimutatni a H. pylori baktériumokat, és képesek a működésre 37 Celsius fok körüli hőmérsékleten, ami az emberi gyomor hőmérséklete. A másik fontos tényező az volt, hogy a molekula működőképes legyen a gyomor rendkívül savas környezetében.
A kihívásokra a választ az úgynevezett Lakatolt Nukleinsav (LNS) jelentette, az a szintetikus molekula, melyet Silvia Fontenente kutatásvezetője, Jesper Wengel professzor fejlesztett ki. Az LNS-ek mesterséges, RNS-szerű molekulák, amelyek a mikro RNS molekulákhoz kötődnek. Rendkívül stabilak, és alacsonyabb hőmérsékleten, valamint savasabb környezetben is működnek, mint más molekulák.
