Arányaiban Magyarországon a legmagasabb a gondnokság alá helyezettek száma - becslések szerint. Az pedig biztos, hogy a hatvanhatezer gondnokolt kétharmada nem hozhat döntést a saját életével kapcsolatban.
A hazai gondnoksági jogszabályok nem felelnek meg a nemzetközi emberjogi követelményeknek - erre a megállapításra jutott legújabb tanulmányában a Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány (MDAC).
- A hiányos jogszabályok következtében sorozatosak a visszaélések - állítja Fiala János, az MDAC jogásza. Lényegében bárki kezdeményezhet gondnokság alá vételi eljárást. Gyakran megesik, hogy az örökhagyót akarata ellenére azért helyezik gondnokság alá, hogy a lakását vagy a vagyonát megszerezhessék.
Ma mintegy hatvannyolcezren élnek gondnokság alatt. Van köztük értelmi sérült, siket, nagyothalló, pszichiátriai problémákkal küszködő, szenvedélybeteg és egyszerűen csak: idős ember. Kétharmaduk kizáró vagy általános gondnokság alatt áll.
- Ez azt jelenti, hogy őket cselekvőképtelennek nyilvánították, vagyis automatikusan megfosztották a tulajdonhoz, a házasságkötéshez, a választáshoz, a szabad egyesüléshez és a bíróságon való részvételhez való alapvető emberi jogaiktól - magyarázza Fiala. Aki teljes gondnokság alá kerül, gyakran egy életre elveszíti az élete fölötti döntés jogát.
A gondnoknak lényegében teljhatalma van. Csupán szerencse vagy emberség kérdése, hogy mennyiben vonja be döntéseibe a gondnokoltját. Elvileg mindenféle egyeztetés nélkül hozhat döntéseket, a legapróbbaktól a legsúlyosabbakig, akár az akarata ellenére is. Vagyis, noha a gondnokság alá helyezés eredendő célja az érintett személy védelme lenne, az érdekvédelmi szervezetek szerint inkább a kiszolgáltatottság a következménye. A gondnok eladhatja a rá bízott személy vagyonát, őt magát otthonba vagy kórházba is utaltathatja.
Az MDAC felmérése szerint a gondnokság alá helyezettek gyakran nem kapnak kellő információt és megfelelő képviseletet az eljárás során. Amellett, hogy jellemzően akaratuk ellenére helyezik gondnokság alá őket, még az is megeshet, hogy arról nem is tudnak.
Az esetek többségében orvosi diagnózisok alapján kérdőjelezik meg az érintett cselekvőképességét.
- A fogyatékosság ténye általában már elég a gondnokság alá helyezéshez - foglalja össze tapasztalatait Kovács Melinda, az Értelmi Fogyatékossággal élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetség (ÉFOÉSZ) ügyvezetője. Szerinte a legnagyobb baj az, hogy az eljárás során nem veszik figyelembe az egyéni képességeket és azok fejleszthetőségét. Így fordulhat elő, hogy számos, értelmileg csak enyhén sérült, valamint siket és nagyothalló kerül gondnokság alá. Utóbbiaknál a cselekvőképesség megvonását jellemzően a kommunikációra való képtelenséggel magyarázzák.
A végleges döntést általában rövid elmeszakértői vizsgálat előzi meg. Ennek - vagy más, mérlegelésre alkalmas dokumentumnak - alapján bíróság dönt. - A szakértők gyakran nem tudnak megfelelően kommunikálni a fogyatékkal élőkkel - mondja Kovács Melinda, aki szerint pszichológusoknak és gyógypedagógusnak is részt kellene vennie ezen a vizsgálaton.
Az MDAC becslése szerint arányaiban ma Magyarországon a legnagyobb a gondnokság alá helyezettek aránya. A számuk növekszik.
- Aki támogatással bár, de képes döntéseket hozni, annak nem lenne helye a gondnokság alatt lévők közt. Nyugat-Európában az emberjogi és polgárjogi mozgalmak hatására radikálisan meg is reformálták a gondnokság rendszerét - magyarázza Fiala János. Ezzel szemben nálunk még mindig az ötvenes évek normáin alapuló szabályozás van érvényben. De legalább a reformok szükségességét nem vitatja senki.
Magyarország tavaly tavasszal az elsők közt ratifikálta a fogyatékos emberek jogairól szóló ENSZ-egyezményt. Ez egy olyan modell kidolgozását sürgeti, amely nem ellátásra szorulókként tekint a fogyatékkal élőkre, hanem olyan emberekként, akiknek joguk van a saját életükhöz. A cselekvőképesség megvonása helyett a döntésekben kell segítséget nyújtani a rászorulóknak.
