A mai magyar egészségügy vegyes rendszer, hiszen az egészségügyi kiadások finanszírozásában nemcsak a munkavállalói járulékok, valamint a munkaadók által fizetett szociális hozzájárulási adó kap fontos szerepet, hanem az a több százmilliárd forint is, amelyet évről évre az E-Alapba utal a központi költségvetés. Természetesen változatlanul megtalálhatók a hagyományos, klasszikus bismarcki járulékbázison finanszírozott rendszer elemei is, de mivel Magyarországon az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult az aktív és inaktív lakosság közötti arány - tanulók, nyugdíjasok, gyermekgondozási, illetve munkanélküli-ellátásban részesülők tartoznak többek között az utóbbi csoportba -, elengedhetetlen a költségvetés ilyen arányú részvétele. Ebben az értelemben ez már ellépés az angol rendszer irányába, amely adóbázison finanszírozódik - mondta Bodrogi József egészségügyi közgazdász.
Ma nálunk egy százalék GDP körülbelül 370 milliárd forintot jelent. A GDP inkább az értékválasztásról tájékoztat, arról, hogy a megtermelt jövedelemből mennyit hajlandó egy társadalom az egészségügyére költeni. A százalékokat lehet sorolni, az USA-ban ez például 18, Nagy-Britanniában 9-9,5. Engem ennél jobban izgat az az adat - mondta Bodrogi -, hogy az összkiadáson belül miként aránylanak egymáshoz a közösségi, illetve a magánkiadások. A hagyományos európai - angol, francia - rendszerekben 9-10 százalék az utóbbi, míg nálunk a legutolsó OECD-jelentés szerint 28 százalék. Ebbe a gyógyszerekért, gyógyászati segédeszközökért s egyéb szolgáltatásokat fizetett co-payment mellett a szervezet ma már számításba veszi a hálapénzt is. A finanszírozás szempontjából jó lenne feltenni olyan alapvető kérdéseket, hogy például miként hozható harmóniába a magyar lakosság egészségi állapota , a gazdaság teljesítőképessége, valamint az általunk képviselt, követett értékrend. Erre nyilván az a direkt válasz, hogy többet kellene költeni az egészségügyre, csökkentve a magánfinanszírozás arányát.
Egy kaput itt biztosan ki kellene nyitni. Az OECD-országokban a lakosság felső 8-14 százalékának van kiegészítő magánbiztosítása , s mi sem kerülhetjük el, hogy ezt implikáljuk a rendszerünkbe - állítja a szakközgazdász. A jogszabályi feltétel adott, hiszen a vállalkozásoknak egyetlen olyan kifizetésük van, ami adó- és járulékmentes: a betegségbiztosítás. A cégek azonban - legalábbis a legfrissebbnek tekinthető 2015-ös adatok alapján - nemigen mozdulnak erre a lehetőségre. Az így keletkező biztosítói bevétel mindössze 13,5 milliárd forint. Ennél testesebb összeg - körülbelül 50 milliárd - fut be éves szinten az egészségpénztárakba. Vagyis van valamiféle elmozdulás ebbe az irányba, de ez még mindig nagyon kevés.
Miközben - ha lassan is -, de emelkedik a születéskor várható élettartam, rövid két-három éven belül nyugdíjba vonul a Ratkó-generáció . Tudott tény, hogy a nyugdíjasok gazdasági aktivitása nálunk nagyon alacsony, így körülbelül 800 ezer ember járuléka esik ki a bevételek közül, miközben ők a legfőbb fogyasztói az egészségügynek, a fekvőbeteg-ellátás több mint 60 százalékát például a 60 éven felüliek "fogyasztják", a gyógyszerár-támogatásban is hasonló arány figyelhető meg. Vagyis, a rendszer kettős nyomás alá kerül, de morálisan is kezdeni kell valamit ezzel a helyzettel - mondta Bodrogi József.
Forrás: medicalonline.hu
