A Nature Human Behavior folyóiratban közölt friss tanulmány szerint a kutatók azt találták, hogy a kevésbé tolakodó, nem gyógyszeres beavatkozások (NGYI-k) a COVID-19 terjedésének feltartóztatására nagyon hatásosak lehetnek. Mivel ezeknek a beavatkozásoknak gazdasági és társadalmi hatásai is vannak, akkor lehetséges megcélozni a leghatékonyabb intézkedéseket, ha sikerül a döntések felelőseinek megérteni, hogy mi szolgálja leginkább a járvány átviteli sebességének, terjedésének csökkentését.
A tanulmány során a kutatócsapat négy számítási módszert alkalmazott összesen 6068 NGYI hatásának modellezésére, amelyeket 2020 márciusa és áprilisa között hajtottak végre 79 országban vagy régióban. Ez szolgáltatta az alapot, hogy felmérjék az ilyen beavatkozások hatását a járvány megfékezésére. Ezután 226 ország 42 151 nem gyógyszeres beavatkozásainak adatbázisait validálták. Mind a négy módszer ugyanazokat az NGYI-ket (a kisebb összejövetelek törlését, az oktatási intézmények bezárását, a határok korlátozását, az egyéni mozgáskorlátozásokat, a nemzeti korlátozásokat és az egyéni védőeszközök kínálatának növelését) találta a leghatékonyabbnak.
Nem csak a tolakodó módszerek hatékonyak
A kutatók emellett azt is megállapították, hogy a kevésbé zavaró NGYI-k (beleértve a veszélyeztetett, sérülékeny lakosságnak nyújtott kormányzati támogatást, az élelmiszerellátást segítő programokat, a társadalmi távolságtartással és az önszigeteléssel kapcsolatos kommunikációs stratégiákat) ugyanolyan hatékonyak lehetnek az átviteli ráta csökkentésében, mint a drasztikusabb és tolakodóbb módszerek, például a korlátozások és zárolások. A legkevésbé hatékony NGYI-k közé a környezeti intézkedések tartoztak, például a közösen használt felületek tisztítása, fertőtlenítése - írja a Knowridge tudományos portál.
A kutatócsoport szerint az egyes országokban az intézkedések hatékonyságát befolyásolta a végrehajtás sebessége, a már végrehajtott intézkedések száma, valamint fontosak voltak a társadalmi-gazdasági, kulturális és politikai tényezők is. Az is kiderült a vizsgálatok során, hogy nincs olyan egyedi NGYI, amely megakadályozná a COVID-19 terjedését, és a magas hatékonysághoz az egyes országokra és a járvány helyi jellegzetességeire szabott beavatkozásokra van szükség. Figyelmeztetnek, hogy adataik időben korlátozottak, és további kutatásokra van szükség az NGYI-k hosszabb távú hatásainak felméréséhez, olyankor is, ha az országok enyhítéseket vezetnek be, illetve, amikor újra a korlátozásokhoz nyúlnak.
A probléma élénken foglalkoztatja a közegészségügyi szakembereket. A BMJ orvosi folyóiratban erről több cikk is megjelent. Az egyik elemzést a Harvard Egyetem és a vancouveri British Columbia Egyetem kutatói írták a járvány idején szerzett tapasztalataik alapján. Szerintük a koronavírus terjedésének korlátozására irányuló beavatkozások negatív egészségügyi hatásokat is hordoznak, amelyeket eddig még nem vettek figyelembe szisztematikusan. Annak ellenére, hogy egyre több bizonyíték áll rendelkezésre a közegészségügyi beavatkozások nem szándékos, káros hatásairól (például a közösségi elhatárolódás önkéntes karantén és a korlátozó intézkedések negatív következményeiről), kevés jel utal arra, hogy a politikai döntéseket az egészségre gyakorolt káros hatások komoly értékelése és mérlegelése támasztja alá.
Előnyökre számítanak, károkra kevésbé
A SARS-CoV-2 leküzdésére irányuló közegészségügyi politikák többnyire olyan modellekre támaszkodnak, amelyeket előnyeik előrejelzésére terveztek. Ezek a modellek gyakran figyelmen kívül hagyják a lehetséges károkat. Értékelni kell a fizikai távolságtartó intézkedések rövid és hosszú távú káros hatásait - például a felesleges haláleseteket, a családon belüli erőszak növekedését vagy a pszichés problémák súlyosbodását -, illetve azonosítani kell a lakosság kiszolgáltatott helyzetű csoportjait. A gazdasági hatások nem választhatók el az egészségügyiektől, és a COVID-19-járvány elleni védekezésre irányuló beavatkozásoknak figyelembe kell venniük a nem kívánt következményeket, például az intézkedések miatt keletkező munkanélküliséget vagy jövedelemkiesést. Ezek ugyanis jelentősen összefüggenek a járvány elleni intézkedésekkel szembeni ellenállással.
A másik cikkben Margaret McCartney, a brit Királyi Háziorvosi Főiskola vezető munkatársa arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben nagy számban végeznek kontrollált vizsgálatokat a COVID-19 elleni gyógyszeres beavatkozásokról, az egyéb közegészségügyi intézkedések hatásait szinte alig vizsgálják. (A november 20-i adatok szerint a világon 1725 bejelentett gyógyszeres kísérlet történt a koronavírussal kapcsolatban, amelyek közül 213-ról tettek közzé beszámolót. Az NGYI-k száma viszont csak 11, és mindössze háromról készült jelentés.)
McCartney írásában kifejti , hogy a gyógyszeres-intervenciók általában fertőzöttek és betegek viszonylag kis csoportját célozzák. A nem gyógyszeres beavatkozások (például a fizikai távolságtartás, az arcmaszkok vagy az iskolai bezárási-újranyitási minták) viszont teljes népességcsoportokra irányulnak, és ezeket alig tesztelik. Olyan, mintha úgy vélnék, hogy a nem gyógyszeres beavatkozásokat nem képesnek kárt okozni, vagy túl nehéznek tartanák kivizsgálni a hatásukat. Pedig az intézkedések felvetnek egy sor alapvető kérdést. Például, hogy az arcmaszkok milyen mértékben nyújtanak védelmet? És ennek ismeretében például a szupermarketek erre támaszkodnak-e a fizikai távolságtartás helyett, és ez káros-e? Az egészséget érintő kérdésekben a jó szándék nem elég, bizonyítékokra van szükség - állítja a szerző, aki példákat is hoz rá, hogyan csúszhatnak félre a javító szemléletű irányelvek. Megemlíti többek között, hogy annak idején (a Magyarországon is jól ismert Dr. Spock) jószándékú tanácsai a csecsemők elaltatásáról legalább 50 ezer kisded halálához vezettek.
