A Redditen indította el egy felhasználó a következő körkérdést: “Orvosok, mi volt a legnagyobb hiba, amit elkövettetek?”. A kérdésre olyan sok válasz érkezett, hogy napokig lehetne közülük mazsolázni.Mi pedig kiválogattunk az őszinte válaszokból néhányat.
“Nem nagy hiba, de akkoriban határozottan kínos volt. Egy 14 éves lány homlokán lévő sebet ragasztottam össze. Aki használt már dermabondot, tudja, hogy ez a cucc folyós és nagyon gyorsan köt. Így fordult elő az, hogy ráragasztottam a kesztyűmet a lány arcára. Az anyukája a szobában volt, és oda kellett fordulnom hozzá, hogy "Bocsánat, épp most ragasztottam a kesztyűmet a lánya arcára".”
“Sürgősségin voltam rezidens, amikor megpróbáltam megmenteni egy férfi veséjét, akinek csak kontrasztanyagot kellett volna kapnia. A végén túl sok folyadékot adtam neki, ami tüdőödémát okozott nála. Szerencsére rendbe jött.“
“Sebészeti rezidens vagyok. Eddig elég sok műtétet végeztem, és a halál nem szokatlan számomra. De a legrosszabb mégis egy 8 éves gyerek esete volt. A singcsontját műtöttem, és véletlenül kárt okoztam a közeli idegben. Az érzékszervi ingerek körülbelül 20 százalékát elvesztette. Hegedűs akart lenni. Nagyon nehezen dolgoztam fel.”
“Fogorvos vagyok, egy egyszerű foghúzásra készültem, de nem vettem észre, hogy a röntgenképet egész idő alatt rossz irányba fordítottam. Fordítva néztem a filmet, és a rossz fogat húztam ki. Amikor rájöttem, hogy hibáztam és kezdtem volna kiborulni, ráébredtem, hogy valami óriási szerencse folytán a kihúzott fog is olyan állapotban volt, hogy el kellett volna távolítani amúgy is. Ez még az egyetemen történt, szóval nyugodtan mondhatom, hogy tanultam belőle, ez volt az első és egyben az utolsó alkalom, hogy elkövettem ezt a hibát.”
“Nővérként dolgozom, egyszer egy vazektómia során asszisztáltam. Az orvos megtalálta a hereartériát, és azt hitte, hogy az a spermavezeték, és le akarta kötni és elvágni. Nagyon diplomatikusan mondtam neki, hogy nézze át még egyszer az anatómiát.”
“Nem az én hibám, de érdekes a történet...Évekkel ezelőtt egyszer elláttam egy beteget hasi fájdalommal. Még a 70-es években helyeztek fel neki egy spirált, amikor a beteg el akarta távolíttatni, a nőgyógyász nem találta a zsinórt, ezért azt mondta neki, hogy biztosan már kihúzta. Nos, 17 évvel később megtaláltuk a spirált a jobb veséje közelében.”
“Egyszer elhibáztam egy lőtt sebnél. Egy fickót egy rapkoncert után véresen dobtak ki a sürgősségin. Mindannyian egy lőtt sebre koncentráltunk, aminek az artériás vérzése elvonta a figyelmünket. A nővér a karján lévő lőtt seb fölé helyezte a vérnyomásmérő mandzsettát, ami lelassította a vérzést, ezért nem vettük észre a sebet. Én a másodlagos értékelést végeztem, amikor a beteget megforgattuk, és még akkor sem láttam. Csak a mellkasröntgenen találtuk meg: a lövedék a mellkasfal hátsó részén pihent meg, a főbb szervek jelentős sérülése nélkül. A beteg életben maradt. De még mindig úgy érzem, hogy nagyon elhibáztam.”
