A takonykór kialakulásáért a Pseudomonas nevű baktérium felelős. Zoonózis, azaz állatra és emberre egyaránt veszélyes betegségről van szó, amely elsősorban a patásokra veszélyes, de több másik állat szervezetében is kimutatták. Róluk kerülhet át az emberekre, ezért főként a patásokkal foglalkozó állatgondozókat veszélyeztette. Bár korábban széles körben előfordult a fertőzés, hazánkban már régóta nem találkoztak vele az orvosok: az utolsó beteget 1952-ben diagnosztizálták. Jelenleg elsősorban Ázsiában, illetve néhány afrikai országban fordulnak elő megbetegedések.
Savós-nyálkás orrváladék és csomók a bőrön
A legjellemzőbb tünetek az orrnyálkahártya gyulladása, kifekélyesedése és váladékozása, valamint különféle bőrelváltozások is utalhatnak takonykórra. A fertőzés helyén kezdetben gennyes folyamatok indulnak be, amit étvágytalanság, rossz közérzet és láz kísérhet. A betegség nevét legfeltűnőbb tünetéről kapta, fennállásakor ugyanis savós, majd nyálkás-gennyes váladék ürül az orrnyílásból, amelyhez vércsíkok is keverednek. A bőrön, főként a végtagokon tömött csomók, majd ezek szétesése után fekélyek keletkezhetnek, ezek környékén a nyirokerek és a nyirokcsomók megduzzadnak. A bőrelváltozások nem vagy csak nehezen gyógyulnak meg.
Mivel Magyarországon már régen nem diagnosztizálták, az orvosok sem fognak gyanakodni a betegségre. Gyanú csak akkor terelődhet rá, ha a beteg kikérdezése során kiderül, hogy olyan területről jött haza, amelyen a takonykór még előfordul, és ott lovak közelében tartózkodott. Fontos, hogy a betegséget időben felismerjék, korai stádiumban ugyanis antibiotikumos kezeléssel sikeresen gyógyítható. A kezelés általában kombinált szulfonamidokkal és tetraciklinekkel történik.
Takonykórral ember csak azokon a területeken fertőződhet meg, ahol ez az állatbetegség még előfordul: Kínában, Mongóliában, Indiában, Délkelet-Ázsia országaiban, egyes afrikai országokban, a Közel-Keleten és Törökország ázsiai területén. Ezeken a helyszíneken különösen ügyelni kell a higiéniára.
