A hipotalamusz tulajdonképpen az emberi szervezet termosztátja. Amikor túlságosan megnő a hőmérsékletünk, a bőrünk a hipotalamusztól kapott parancsra izzadságot termel, amelynek párolgása segít lehűlni. Ezután szomjasak leszünk, és innunk kell, hogy pótoljuk az izzadás miatt elvesztett vizet. Ha azonban túl sokat izzadunk, vagy nem iszunk eleget, akkor kiszáradhatunk. Ha nincs elegendő víz a szervezetünkben, elveszítjük az izzadással való hűtés képességét, és a testünk túlmelegedhet. Ez megnöveli annak esélyét, hogy hőgutát és egyéb hővel kapcsolatos testi károkat szenvedjünk el - írja a Medical News Today orvosi hírportál.
Ezek az összefüggések látszólag egyszerűek és nyilvánvalóak. Csakhogy az öregedéssel a hőmérséklet-szabályozó rendszerünk hatékonysága csökken. A dehidratáció hatásainak kutatása a legtöbb esetben a fiatal felnőttekre összpontosít, mert ők fizikailag sokkal aktívabbak, és gyakrabban kerülnek olyan helyzetbe, amikor szükségük van a folyadékpótlásra. Emiatt azonban viszonylag kevesebb az információ arról, hogy mi történik idősebb korban. A The Journal of Physiology folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány azonban a dehidratáció szerepét az idősebb felnőttek egészségét szem előtt tartva vizsgálta meg. Kiderült, hogy e korosztály tagjai nem érezhetik magukat olyan szomjasnak, mint a fiatalok, ezért tudatosan kell gondoskodniuk a folyadékpótlásról, amikor dolgoznak vagy edzenek, illetve meleg időben.
A dehidratáció az életkor előrehaladtával változik
Az Ottawai Egyetem humán és környezeti élettani kutatórészlegének szakemberei az idősebbek dehidrációjával járó paradox kockázatot tárták fel. Megállapították, hogy a testmozgás során az idősebb felnőttek kiszáradása nem vezet olyan könnyen a testhőmérséklet emelkedéséhez, mint a fiatalabbaknál. Bár ez jó dolognak tűnhet, de a verejtékezés és a szomjúság hiánya azt jelenti, hogy az illető elveszíti azokat a fontos jelzéseket, amelyek arra késztetnék, hogy igyon. Elegendő víz elfogyasztása nélkül pedig az idősebb felnőttek dehidrációja fennmaradhat, és csendesen veszélyes szintre emelkedhet.
A tudósok szerint az, hogy az idősebbek kevésbé érzik magukat szomjasnak, arra vezethető vissza, hogy gyengébben észlelik a vérükben lévő sószint változását, és csökken az erre való reagálás képessége. Amikor a vérben a víz és a só egyensúlya a sótartalom felé billen, egy fiatalabb felnőtt teste szomjúságérzéssel reagál.
A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a vér sótartalmának vagy " ozmolalitásának " gyengülő érzékelése, amely mérsékeli a szomjúságérzetet, vajon befolyásolja-e az idősebb felnőttek dehidrációra adott kevésbé erőteljes reakcióját is. Tíz fiatalabb (18-30 éves) és 10 idősebb (54-67 éves) férfi vett részt a testmozgásos hőstressz-teszteken. A kutatók arra kérték őket, hogy minden foglalkozás előtt 24 órán át tartózkodjanak az alkoholfogyasztástól és a megerőltető testmozgástól. Arra is megkérték őket, hogy fél liter vizet igyanak meg a kísérletek előtti este.
Az idősebbeknél nem küld jelzést a "termosztát"
Ezután a férfiak két - egy hét különbséggel megrendezett - fizikai edzésen vettek részt. Minden tréning kezdetén a résztvevők intravénás sóoldatot kaptak a vér ozmolalitásának növelése érdekében, mielőtt 1 órányi álló kerékpározásba kezdtek volna, amely alatt az egész testüket figyelemmel kísérő kaloriméteres mérés zajlott. Megmérték a résztvevők teljes testének párolgási és száraz hőveszteségét, más követték a test hőmérsékleti mutatóinak és hőveszteségének mértékét is.
Ezeknek az adatoknak az elemzése lényeges különbséget tárt fel a testhőmérséklet szabályozásában a fiatalabb és idősebb férfiak között. A kutatók megállapították, hogy az idősebbek esetében a vér sótartalmának növekedése nem váltotta ki a szervezet reakcióját a kiszáradás megelőzésére, mint a fiatalabb férfiaknál.
Robert Meade, a tanulmány vezető szerzője elmondta, hogy a kutatási tervük lehetővé tette, hogy teszteljék az ozmolalitás hőveszteségre gyakorolt hatását. Ugyanakkor az alacsonyabb vérmennyiség ( hipovolémia ) idősebb felnőttek izzadására gyakorolt hatása jelenleg ismeretlen. A tanulmány csak a vér ozmolalitásának hatásait tárta fel fizikailag aktív résztvevőknél, akiknek nem voltak ismert krónikus betegségeik. Ezért nem világos, hogy a megállapítások érvényesek-e azokra az idősebb felnőttekre, akiknek gyakori, életkorral összefüggő betegségeik vannak, például 2-es típusú cukorbetegségben szenvednek. Azaz a pontosabb eredmények érdekében további vizsgálatokra van szükség.
