Amikor az emberi szervezetről beszélünk, hajlamosak vagyunk annak kézzelfogható valóságán belül maradni. Pedig a működésünk elemi szintje az atomi világban van. Tudósok kiszámolták, hogy egy átlagos felnőtt teste mintegy 7 000 000 000 000 000 000 000 000 000 (7 ezerkvadrillió, vagy 7×10
27) atomból áll. Ez a szám olyan nagy, hogy a tartományába akkor jutnánk el, ha egy fényévet (ami 9,4607304726×10
15 méter) pikométerekben (ami a méter billiomod része) próbálnánk megmérni. Ez a napi gyakorlatban felfoghatatlan mennyiség.
Az atomok különféle molekulákat alkotnak, amelyek aztán felépítik a testünk biomechanikus szerkezetét. Még mindig a láthatatlan tartományban maradva azt is megállapították a tudósok, hogy a legnagyobb természetes molekula éppen a mi testünkben van, az 1. kromoszóma. Az átlagos emberi sejtek magjában 23 pár kromoszóma található, minden kromoszóma egy nagyon hosszú DNS-molekula. Az 1-es kromoszóma a legnagyobb, körülbelül 10 milliárd atom alkotja, amelyek hatalmas mennyiségű kódolt információt tartalmaznak.
A meglepő DNS
Meglepő módon a kromoszómákban a DNS-ünknek nem minden hasznos eleme származik az evolúciós őseinktől. A DNS-ünk ugyanis legalább nyolc retrovírus génjét tartalmazza. Ezek a vírusok kihasználják a sejt mechanizmusát a DNS-ük kódolásához, hogy átvegyék a sejt feletti uralmat. Az emberi faj fejlődésének egy pontján ezek a gének beépültek a humán DNS-be, s ma már fontos szerepet töltenek be az emberi reprodukcióban, függetlenül attól, hogy genetikai eredetüket nézve teljesen idegenek tőlünk.
Sokáig nem volt világos, hogy a génjeinknek miért csak a 3 százalékát használjuk arra, hogy meghatározzuk, hogy kik is vagyunk, miközben a maradék csak parlagon hever. Aztán a tudósok rájöttek, hogy léteznek úgynevezett epigenetikus hatások, azaz géneken kívüli folyamatok, amelyek szintén jelentősen befolyásolják a fejlődésünket. Ezek egy része olyan "kapcsolókat" vezérel, amelyek a géneket be- és kikapcsolják, vagy más kulcsfontosságú vegyületek termelését programozzák. Erre kell a genom maradék 97 százaléka, amelynek pontos funkcióit még bizonyosan igen sokáig kell kutatnunk.
Mielőtt az infografikán jól ismert szerveink csodás képességeire tekintenénk, érdemes azon is elgondolkodni, hogy az a működő organizmus, amelyet testünkként azonosítunk, nem csupán egyetlen életet jelent, hanem egy egész életközösséget, amelyben meglepő módon, ha csak az élő sejtek számából indulunk ki, kisebbségben vagyunk. A saját sejtjeink száma ugyanis "csak" körülbelül 10 ezermilliárd, de 10-szer több a baktériumok száma. Sok baktérium barátságos, sok hasznos (például segíti a bélműködést), és sok ártalmatlan. Vannak azonban olyan velünk élő baktériumok is, amelyek bizonyos körülmények között meg is ölhetnek bennünket.
