A jogszabályok szerint az a gyermek, aki az adott év augusztus 31. napjáig betölti a hatodik életévét, tankötelessé válik. Azonban, ha a szülő indokoltnak tartja, kérhet egy év halasztást az Oktatási Hivataltól. Gyakran egyértelmű jelei vannak annak, ha egy gyermek még nem iskolaérett, azonban ez nem minden esetben egyértelmű sem a szülők, sem pedig az óvónők számára. Szakértővel beszélgettünk arról, milyen módon segíthetjük a gyermek felkészülését az új kihívásokra.
Jelek, amelyek éretlenségre utalhatnak
„Érettlenségre utalhat például az, ha a korához képest ügyetlenebb a mozgása, önállótlan a hétköznapi feladatai során, nem ért egyszerű utasításokat, könnyen elkalandozik a figyelme, nem tud íróeszközöket vagy ollót használni, nem alakult ki még, hogy jobb- vagy balkezes, illetve például az is, ha nem szeret rajzolni vagy színezni. Természetesen nem minden esetben, minden gyereknél tapasztalható az összes erre utaló jel, de azt is hangsúlyozni kell, hogy csupán egy-két tünet megléte sem jelenti feltétlenül azt, hogy éretlen az iskolához” – hangsúlyozta Olajos Andrea gyógypedagógus, aki hozzátette, hogy ha egy gyermek túl korán kerül iskolában, az többféle probléma forrása lehet. Például, ha logopédiai nehézségei vannak az már önmagában hátráltatja a haladását, de az is előfordulhat, hogy a figyelme nem megfelelő és emiatt nem tud jól teljesíteni. Ráadásul, ha az iskolában hátrányokkal küzd, az számos pszichés problémát előidézhet.
Otthoni fejlesztések
Amennyiben az a döntés születik, hogy a gyermek ősszel iskolába megy, javasolt már nagycsoportos korban megkezdeni az erre való felkészülést. Bár ehhez elméletben minden óvodában kapnak segítséget, azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy ez a gondoskodás nem minden esetben elegendő.
„Az iskolára való felkészülést érdemes a szülőknek is támogatni. Ehhez az egyik legfontosabb dolog, hogy az otthoni környezetben is kialakítsunk egy keretet" – magyarázta Olajos Andrea. A szakember szerint ehhez szükség van arra, hogy ha a gyermek hazamegy az óvodából, legyenek saját feladatai. „Üljön le minden nap tíz percet rajzolni, színezni, hajtogatni, de akár megszámolhatja a krumplikat is, amiből a vacsora készül. Terítsen meg önállóan, közben megszámolhatja az evőeszközöket is. Ha valaki nem kér például levest, akkor eggyel kevesebbe tányért vegyen elő, ha vendég érkezik, akkor pedig többet. Gyakorlatilag bármely élethelyzetet ki lehet használni fejlesztésre, akár a hazafele utat is. Beszéljünk például az évszakokról, arról, hogy ha hullanak a fákról a levelek, akkor ősz van, ha a madarak csiripelnek, akkor jön a tavasz” – tette hozzá a gyógypedagógus.
A szakember azt is hangsúlyozta, hogy nem jó, ha a kicsik az óvodából kilépve azonnal a telefonnal kezdenek el játszani. Ez legyen inkább jutalom a feladataikért cserébe, ha mindenáron szeretnék. Kiemelte azonban a meseolvasás fontosságát. „Egészen más az a mese, amit a tévében néz, mint amit a szülő olvas fel. A képernyőn át nézve készen kapja a képsorokat, nem fejlődik tőle ugyanúgy a fantáziája, a kreativitása és a látásmódja, ezért egyáltalán nem helyettesíti a kifejezetten fejlesztőnek számító olvasott mesehallgatást” – hangsúlyozta.
Iskolai előkészítők
Többféle formában elérhetőek különböző iskolafelkészítő füzetek, amelyeket szintén érdemes a gyerekekkel átnézni, megoldani, de lehetőség van arra is, hogy a szülők segítséget kérjenek. „A különböző terápiás fejlesztések kiválasztásánál a fő szempont, hogy van-e a gyermeknek valamilyen alapproblémája. Ha van, akkor annak megfelelően kell megkezdeni a felkészítést. Amennyiben nincs, a részképességek elmélyítésére érdemes helyezni a hangsúlyt. Mindig az adott gyermektől függ, hogy mely fejlesztési módszer lehet nála a leghatásosabb” – magyarázta a gyógypedagógus.
Ilyen például a nem csak óvodás korban, hanem iskolás gyerekeknél is hatásosan alkalmazható úgynevezett alapozó terápia, ami egy komplex mozgásfejlesztésen alapuló módszer. „Az alapozó terápia látványos eredményeket hozhat többek közt hibás vagy megkésett beszéd- illetve mozgásfejlődésénél, valamint figyelemzavar esetén is. Szintén gyakran alkalmazzuk a tervezett szenzomotoros tréninget (TSMT)-t, amely során olyan részképességet mélyítünk el, mint például a figyelem, nagy- és finommozgások, sík- és térbeli tájékozódás, logika, vizuális és auditív érzékelés, emlékezet vagy a beszédfejlesztés” – emelte ki.
A szakember szerint a gyermekekhez igazított, korán megkezdett terápiák nem csak megkönnyítik a későbbi tanulást és beilleszkedést, hanem még időben felfedezhetőek és korrigálhatóak azok az elmaradások is, amelyek később tanulási nehézségek, vagy akár – ebből eredő – különböző lelkiproblémák kialakulásának a forrásai lehetnek.
