A Rekordok Könyvében az aszpirin a legelterjedtebb fájdalomcsillapítóként szerepel. Azóta, hogy a berlini Császári Szabadalmi Hivatalban 1899. március 6-án bejegyezték, több mint 400 milliárd tablettát gyártottak belőle. 1924-ben már hamisították.
Az ókor jeles orvosa, Hippokratész, aki Kr. e. 440-ben Görögországban gyógyított, fűzfából származó kivonatokat javallott reuma, láz és köszvényes megbetegedések leküzdésére. Akkor még senki sem tudta, hogy ezek a kivonatok egy szalicilsavval rokon vegyületet, szalicil-glikosidot tartalmaznak. 1838-ban az olasz származású Raffaele Pirianak sikerült először ezeket a növényi eredetű hatóanyagokat mesterségesen előállítania. Húsz évvel később Herman Kolbe, marburgi professzor továbbfejlesztette, Friedrich von Heyden drezdai kémikus pedig már kifinomította ezt a módszert. Abban az időben a reumás megbetegedésben szenvedőknek fájdalmuk csillapítására nagy mennyiségű szalicilsav-tabletta szedését javasolták. Aki azonban sokat szedett belőle, annak gyomorpanaszai támadtak, akárcsak a Bayer cégnél dolgozó fiatal kémikus, Félix Hoffmann reumás édesapjának. A gyomorbántalmakra és fülzúgásra panaszkodó apa keservei arra ösztönözték Felix Hoffmannt, hogy olyan szert állítson elő, amelynek nincs ilyen mellékhatása. A szalicilvegyületek gondos tanulmányozása során a fiatal Hoffmann egy régi ismerősre bukkant: az acetil-szalicilsavra. (Ezt a strasbourgi Charles Gerhardt kémikus már lombikban előállította, de mert kémiailag gyorsan bomlott, kísérlete feledésbe merült.) Hoffmannak sikerült ezt az anyagot tiszta és tartós formában előállítania: 1899-ben ez került - aszpirin néven - kereskedelmi forgalomba.
A név egyesek szerint St. Aspirinusra, a fejfájás ellen védő szentre emlékeztet, de valószínűbb, hogy az acetil és a spireasav szavakból származik.
A szer karrierjére jellemző, hogy 1924-ben már hamisították, ezért az érdekeltek a korabeli sajtóban is felhívták a fogyasztók figyelmét, hogy "kérjék az eredeti csomagolásút". Az aszpirin azóta a földkerekség minden pontján a fájdalom, a láz, a reumás betegségek által kiváltott panaszok, az influenza, a fogfájás, a fejfájás és egyéb rosszullétek enyhítésére szolgáló gyógyszerként hódít. Hírnevét öregbítik és népszerűségét növelik azok az időnként felröppenő hírek, hogy a csodapirulában állítólag "fegyver" rejlik korunk két rettegett betegsége, a szívinfarktus és a rák ellen is. Az 1980-as évek közepéig elsősorban fejfájás ellen szedett acetil-szalicilsav hatásmechanizmusát csak a hetvenes években tárta fel Vane, Bergstrom és Samuelson: munkájukért 1982-ben Nobel-díjat kaptak.Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatal már 1985-ben azt javasolta, hogy minden szívinfarktuson átesett személy szedjen kis adagban rendszeresen acetil-szalicilsavat. "Lehet, hogy ez a bevált házi szer a jövőben az érelmeszesedés kezelésében a legjelentősebb szerepet fogja játszani" - vélekedik ma dr. Paul Samuel amerikai kutatóorvos. Érthető tehát, ha az amerikai New Scientist szakírói is - tudományos magazintól szokatlan elragadtatással - hatalmas lehetőségek hordozóját látják ebben a jó öreg házi gyógyszerben. AS Network
x
