A nyugati medicinában az általános vagy szisztémás érzéstelenítés azt jelenti, hogy a páciens az érzéstelenítő gyógyszerek hatására az eszméletlenség állapotába kerül. Ezt az állapotot a szakma szabályai szerint teljes fájdalommentességnek - analgézia - és az emlékezés felfüggesztésének - amnézia - kell kísérnie. Az általános érzéstelenítés további céljai közé tartozik a test egyes reflexeinek kiiktatása és az izmok ellazítása annak érdekében, hogy a beavatkozást megkönnyítsék az operáló orvosok számára.
Kötelező előjáték
A beteg szisztémás érzéstelenítésének első fázisa nem a műtőben kezdődik, de még csak nem is a műtéti napon. Amennyiben nem merülnek fel speciális kérdések, az alábbi vizsgálatokat minden esetben el kell végezni, mielőtt az aneszteziológus találkozna a beteggel: vérkép, vizeletvizsgálat, a szérum nátrium-, kálium- és kreatininszintje, az SGPT-érték, a vércukorszint és a véralvadási vizsgálatok, illetve az EKG és a mellkasátvilágítás. Ha a páciensnek számos, ún. társbetegsége van, kiegészítő vizsgálatok elvégzésére is sor kerülhet. A leletek elkészülte után az aneszteziológus orvosnak személyesen is meg kell vizsgálnia a pácienst, mielőtt a műtőbe kerülne. Különös gondot fordít a szájüreg és a garat megtekintésére az esetleges intubációs nehézségek (ld. később) felderítése miatt.
A szisztémás érzéstelenítés megkezdése előtt az orvos ún. premedikációval, előkészítő gyógyszer-kombinációval látja el a beteget, amelyet injekcióban vagy tablettás formában kap meg. Ennek célja, hogy csökkentse az elaltatószer adagját, és tompítsa az autonóm idegrendszer reakciókészségét: a beteg egyrészt álmosabb lesz, másrészt ellazul.
Aludj el szépen...
Az altatás következő része már a műtőben történik. Ahhoz, hogy az operáló team akadálytalanul dolgozhasson a test különböző részein, mindenképpen szükség van az izmok teljes elernyedésére. Az ún. izomrelaxánsok hatására azonban a lélegzéshez szükséges izmok, tehát a rekeszizom és a bordaközi izmok is ellazulnak - és ezzel egyidejűleg a védekező reflexek, mint a köhögés és a nyelés is kiiktatódnak -, ezért az altatóorvosnak gondoskodnia kell a légutak és a légzés biztosításáról. Ez leggyakrabban egy cső segítségével történik, amelyet rutinszerűen a szájon keresztül a légcsőbe vezetnek - ez az intubálás -, és a lélegeztető géphez kapcsolják, de előfordul, hogy a beavatkozás ideje alatt maszkon keresztül gondoskodnak az oxigénellátásról.
A lélegeztető gép mellett természetesen számos eszköz szolgálja a beteg biztonságát. Az aneszteziológus a műtét ideje alatt folyamatosan ellenőrzi a szívritmust egy EKG-készülék segítségével, monitorozza a vérnyomást, és a vér oxigén- illetve széndioxid koncentrációját, és a testhőmérsékletet.
Az altatás első fázisa az elaltatás. Az elaltatás célja a teljes öntudatlanság elérése. Ehhez leggyakrabban intravénás szereket használnak, a tisztán altatógázzal történő elaltatás igen kivételes alkalommal jöhet csak szóba. Ennek oka, hogy a folyamat elhúzódó és kellemetlen lehet az egyenetlen eloszlás miatt, ám az intravénás szerekkel szembeni súlyos allergia vagy háborús helyzet fennállása esetén az altatóorvos ehhez a megoldáshoz fordulhat. Az általános érzéstelenítés második szakasza az ún. "izgalmi periódus", amikor a beteg eszméletlenné válik. Ezt apró mozgások, rángások kísérik. Ezt már a "sebészeti szint" követi, amely a legalkalmasabb arra, hogy a beavatkozás megtörténjen. Ezt a fázist négy különböző szintre lehet osztani, amelyből a harmadik az, ahol a legkevesebb izommozgás történik; ennek következtében az operáló orvosoknak ekkor van a legkönnyebb dolga.
A negyedik szakasz már nem tartozik a szisztémás érzéstelenítés normális fázisai közé: ez a "túlaltatás" periódusa, amikor is azonnali beavatkozás nélkül összeomlik a beteg keringése és légzése. Ez az altatószernek a központi idegrendszerre gyakorolt hatásának "köszönhető".
...és ébredj is fel!
Az altatás felfüggesztésére az aneszteziológus az altatószer hatását semlegesítő szereket, ún. antidotumokat vagy antagonistákat használ. Az izomrelaxánsok hatásának felfüggesztésére szintén szóba jöhet bizonyos gyógyszerek adása, ám ezeket mindig jól lélegeztetett betegeknek adják a szívfrekvencia folyamatos ellenőrzése mellett. Amikor a páciens már ébren van, még a műtőben távolítják el a tubust, amely a légutakat és a légzést biztosította.
Lévén a műtét utáni szakaszt az anesztézia által elnyomott funkciók visszatérése - a tudat, fájdalomérzés, izomerő, reflexek, stb. - jellemzi, a fájdalomcsillapítási tervnek ki kell terjednie erre időszakra is. Ez történhet tablettás formában, injekció útján vagy regionális érzéstelenítésként. Kisebb beavatkozást követően általában nem-szteroid fájdalomcsillapítókat alkalmaznak, nagyobb műtéteket követően azonban opiát-származékok segítségével enyhítik a fájdalmat.
Forrás:
Aneszteziológia és intenzív terápia (szerk. Dr. Pénzes István)
