A Lipótként ismertté vált egykori tébolydának azért nincs alapító okirata, mert rendeleti úton hozták létre.
Az ügy előzménye, hogy az intézmény megszüntetésének hírét követően jelentkezett a Schwartzer család leszármazottja, aki szerint felmenője, Schwartzer Ferenc annak idején azzal a feltétellel ajándékozta az államnak a lipótmezei ingatlant, hogy ott kétszáz évig elmeintézetet működtetnek.
A nyilvánosság elől elzárkózó leszármazott, akit az ügyben Bárándy György ügyvéd képvisel, úgy véli: az intézmény bezárását követően, miután nem telt le az előírt idő, a családnak vissza kellene kapnia a felbecsülhetetlen értékű ingatlant.
Az elmúlt hetekben ugyanakkor nem sikerült ajándékozásra utaló dokumentumot fellelni, ám az ügyet tovább bonyolítja, hogy telekkönyvi bejegyzésekben találtak téves bejegyzést is, ami szerint 1840-ben az akkor még nem létező Fővárosi Tanácsnak már köze lehetett az ingatlanhoz.
Kapronczay Károly történész, a Semmelweis Egyetem Orvostörténeti Múzeumának főigazgatója az intézmény történetét felelevenítve emlékeztetett arra, hogy a "neoabszolutizmus korában", 1849 és 1867 között rendeleti úton írták elő a kórházépítési programot.
A Belügyminisztérium 1857-ben rendeleti úton, "a császár akaratából" hívta életre azt a gondolatot, hogy fel kell építeni a tébolydát. Ekkor a monarchián belül már hat hasonló intézmény működött - mondta a történész. Hozzátette: három évvel később ugyancsak rendeletben rögzítették az építkezés 1,7 millió forintos költségét.
Az intézmény felépítésének helyet adó telket 1829-ben Buda városa ajánlotta fel. Kapronczay Károly kitért arra is: az építkezés egy időre megakadt, mert rossz építőanyaggal dolgoztak, így csak 1868 februárjában készült el az intézmény.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy Schwartzer Ferenc a tébolyda létrehozásánál csak szaktanácsadóként tevékenykedett, az ingatlan tehát nem volt az övé. Mint fogalmazott, Schwartzer Ferencnek és leszármazottainak csak "eszmeileg" lehet köze a Lipóthoz.
Utalt arra, hogy Schwartzer Ferenc 1850-ben maga is alapított egy elmegyógyintézetet Vácott, melyet két évvel később áthelyezett Budára. Ez az intézmény a mai Kékgolyó utcai onkológia területén működött, nem a Lipótmezőn - szögezte le a történész.
Kapronczay Károly kitért arra is, hogy a Buda városa által felajánlott lipótmezei ingatlant később bővítették. Elképzelhetőnek mondta, hogy az 1896-os bővítés csatolt iratait jegyezték be a telekkönyvbe.
A főigazgató a Lipót bezárásáról szólva azt mondta: "meggondolná" az intézménynek, mint "európai modellnek" a megszüntetését. Indoklásként azt közölte, úgy látja, az OPNI egy olyan szakmai központtá is vált, amit nem lenne szabad "elfecsérelni".
Nem értek azzal egyet, hogy csak a szerek gyógyítják a beteget, a környezet, a nyugalom igenis meghatározó - jegyezte meg Kapronczay Károly.
Bárándy György , a Schwartzer család ügyvédje azt MTI megkeresésére elmondta, ő azt vállalta, hogy megpróbálja "tisztázni" az egykori tébolyda ingatlanának eredeti tulajdonviszonyait. Egyelőre nem találtam olyan nyomot, ami az ajándékozási szerződés meglétét erősítené - fogalmazott az ügyvéd, aki ugyanakkor nem zárta ki ezt a lehetőséget.
Mint mondta, egyelőre csak ügyfelei előadása támasztja alá az ajándékozási elméletet, közvetlen bizonyítékot még nem talált. "Ez egy családi hagyomány, ami él, és amit ők szeretnének érvényesíteni" - mondta Bárándy György. Megjegyezte azt is, talált "bizonyos nyomokat", amelyek ellentmondanak az említett ajándékozásnak.
Mind a két lehetőséget tisztázni kell, a cél, hogy kiderüljön az igazság - szögezte le Bárándy György, megjegyezve: hatvan éves ügyvédsége alatt már számos meglepetés érte.
2007-05-07 17:33
Forrás: MTI
