Az endemikussá (vagy endémiássá) vált vírusoktól igen nehéz megszabadulni, persze nem lehetetlen. Erre a kanyaró adott jó példát, amely a következetes vakcinázás hatására gyakorlatilag eltűnt. Aztán ahogy az oltásellenesség megerősödött, és akadtak, akik nem adatták be a vakcinát, a betegség mégiscsak előbújt, és újra áldozatokat szedett. Az új koronavírus is valószínű abba a státusba kerül, hogy ha megfelelő oltások és gyógyszerek állnak majd rendelkezésre ellene, akkor nem lesz képes komoly járványt okozni. Ám védekezés nélkül ismét felüti a fejét, mert ha nem is járványos mértékben, de lassan terjedni fog.
Hogy megvan a lehetőségünk egy veszélyes koronavírus lefegyverzésére, azt már láthattuk. A mostani járványért felelős kórokozó közeli rokonát a 2002-ben megjelenő, nyolcezer emberrel végző SARS vírust az intenzív elszigetelés, a kontaktuskutatás és a szigorú karantén segítségével 2004-re az emberi populációból kipusztították. A SARS-CoV-2 azonban sokkal könnyebben és gyakran tünetmentesen terjed. Ezért azok a stratégiák, amelyek sikeresek voltak a SARS ellen, most kevésbé hatékonyak, hiszen a COVID-19 terjesztésében szerepet játszó emberek közül sokan még azt sem tudják, hogy fertőzöttek. "Nagyon valószínűtlen, hogy lehetőségünk lesz olyanfajta győzelmet bejelenteni, amelyet a SARS felett arattunk" - idézte a The Atlantic magazin Stephen Morse epidemiológust, a Columbia Egyetem kutatóját.
Emlékeztető oltásokra is szükség lehet
Yonatan Grad, a Harvard Egyetem fertőző betegségekkel foglalkozó kutatója szerint a SARS-CoV-2 jövője a vírus elleni immunitás erősségétől és időtartamától függ. Csakhogy nem tisztázott, meddig tart a COVID-19 elleni immunitás , hiszen a vírus nem elég régóta fertőzi az embereket ahhoz, hogy a választ a gyakorlatból ismerhetnénk. De a rokon koronavírusok lehetőséget adnak ésszerű összehasonlításokra. A SARS-ban az ellenanyagok mennyisége - amelyek az immunitás egyik alkotóelemét jelentik - két év elteltével csökken. Néhány másik - közönséges megfázást okozó - koronavírus ellenanyaga pedig mindössze egy év alatt elhal. "Minél gyorsabban alakul ki a védelem, annál hamarabb tűnik el, ezért nagyon nehéz kutatni a betegség felszámolásának lehetőségét" - jelentette ki Grad. Ennek kihatása van a vakcinára is. Az egyszeri oltás helyett szükség lehet a COVID-19-re emlékeztető oltások beadására is az immunitás fenntartása érdekében. Lehet, hogy minden évben vagy minden második évben szükség lesz rá, hasonlóan az influenza elleni oltáshoz.
Még ha a vírust valamilyen módon eltávolítanák is az emberi populációból, az állatoknál akkor is tovább terjedhet és újból átugorhat az emberekre. A SARS-CoV-2 valószínűleg denevérvírusként alakult ki, és közbenső gazdaszervezetként egy még nem egyértelműen azonosított állat szolgált, amely továbbra is a vírus hordozója lehet.
Az emberek újrafertőzését lehetővé tevő állati rezervoárok miatt a tudósok nem beszélnek a vírusok felszámolásáról. Az ebola -vírus például valószínűleg szintén denevérekből származik. Annak ellenére, hogy az ebola emberről emberre terjedése végül a nyugat-afrikai járványban 2016-ban véget ért, a tudósok azt sejtették, hogy a vírus továbbra is alkalmas marad arra, hogy megfertőzze az embereket, ha a megfelelő közbenső gazdaszervezetet megtalálja. És valóban, 2018-ban az újabb ebolta-kitörés következett be a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Az ebola terjedése meggátolható a kontaktusok nyomon követésével, a fertőzöttek izolálásával és egy új vakcinával, de nem lehet felszámolni. A SARS-CoV-2 eltűnése esetén (bár még messze nem tartunk ott) ugyanez volna a helyzet.
Az ötödik szezonális koronavírus
A legjobb esetben a vakcina és a jobb kezelések tompíthatják a COVID-19 súlyosságát, így sokkal kevésbé lesz már veszélyes és zavaró a mindennapi élet folytatásában. Az idő múlásával valószínűleg a SARS-CoV-2 csak egy újabb szezonális légúti vírussá válik, mint a másik négy koronavírus (229E, OC43, NL63 és HKU1), amelyek a megfázások jelentős hányadáért felelősek. Ezek a megfázást okozó koronavírusok annyira általánosak, hogy valószínűleg mindannyiunkat megfertőztek már valamikor, vagy talán többször is. Végül is a SARS-CoV-2 valószínűleg az ötödik koronavírussá válik, amely rendszeresen kering az emberek között.
Vineet Menachery, a Texasi Egyetem orvosi karának koronavíruskutatója szerint a négy enyhébb betegséget okozó törzs azért is kevésbé halálos, mivel már gyermekkorunkban találkoztunk velük, és még akkor is, ha immunrendszerünk nem akadályozza meg az újbóli megfertőződést, a védettségünk arra elég, hogy ne okozhassanak súlyos betegséget. Mindez, valamint az oltásokkal szerzett immunitás, azt jelenti, hogy a COVID-19 idővel valószínűleg beáll ebbe a sorba, és sokkal kevésbé lesz zavaró. Az influenza esetében is az figyelhető meg, hogy pandémiát csak az új törzsek váltanak ki, de aztán azok is szezonális törzzsé szelídülnek.
Ily módon a COVID-19 hosszú távú kilátásai reményt adhatnak az életünk normál állapotba való visszatérésre. "Azt hiszem, ez a vírus a jövőben is velünk marad. De az influenza is velünk van, ami általában nem kényszeríti ki társadalmunk működésének korlátozását. Mert kezeljük" - mondta Ruth Karron, a Johns Hopkins oltáskutatója a The Atlanticnek. Azaz a tudósok szerint - ha a természet azon az úton működik, ahogy eddig - a SARS-CoV-2 nem fog eltűnni, de az életünk idővel mégis visszatér a normális kerékvágásba.
