Miért jók a kapszulák?
A kapszulák pontosan kimért egyszeri gyógyszeradagokat tartalmaznak csakúgy, mint a tabletták. A különbség a formulálásnál van. Akkor előnyös ezt a gyógyszerformát alkalmazni egy készítmény fejlesztésekor, ha a hatóanyag nagyon érzékeny, és a préselés során elbomlana. A kapszulázás védelmet biztosít a környezeti hatásokkal szemben is, hiszen a kapszulatok véd a fénytől, a levegőtől és a nedvességtől is, így megnő az eltarthatósági ideje. A kapszuláknak tetszetős a formájuk, különböző formában, méretben, színben és jelzéssel előállíthatók, ezért a megkülönböztetés nem okoz nagy gondot.
A héj
A kapszulák héját leggyakrabban zselatinból készítik, mert ez az anyag széles körben elterjedt, könnyen hozzáférhető, erős és rugalmas réteget képez, a test hőmérsékletén könnyen oldódik és nem tekinthető testidegen anyagnak, könnyen le tudja szervezetünk bontani. Sok vegetáriánus azonban nem vesz be kapszulát, mert a zselatint főleg marha, ritkábban sertésbőrből állítják elő. A zselatinból vagy más anyagból készült kapszulahéj megfelelő állaga, szilárdsága különféle anyagok, például glicerin vagy szorbit hozzáadásával biztosítható. A héj tartalmazhat segédanyagokat, oldódást segítő anyagot, átlátszatlanságot biztosító töltőanyagot, mikrobiológiai tartósítószert, édesítőszert, az illetékes hatóság által engedélyezett színezékeket, továbbá ízjavító anyagot is. A kapszulák felületén jelölések használata is megengedett. A kapszulahéjat a kapszula töltete nem károsíthatja, az emésztőnedvek viszont megtámadják, feloldhatják, és így áramlik ki a töltet.
Miért ragadnak a kapszulák a nyelvhez?
Bevételkor sokan szembesültünk már vele, hogy ha nem iszunk rá azonnal, vagy víz nélkül próbáljuk bevenni, a nyelvünkre ragad. Ez azért van, mert a zselatinhéj kevés nedvesség hatására is oldódni kezd, és ragadós zselé lesz belőle azon a pici felületen, ahol a nyelvünkhöz ért. Jó tanács, hogy bevétele előtt egy félkortynyi vízzel nedvesítsük meg a szánkat, és úgy vegyük be a kapszulát. Ekkor is megkezdődik ugyan az oldódása, de nem fog ragadni, mert sok víz veszi körül.
A töltet
A kapszulák töltete egy vagy több hatóanyagot tartalmaz, segédanyagokkal - pl. oldószerrel, vivőanyaggal, csúsztató anyaggal, szétesést elősegítő anyaggal - vagy segédanyagok nélkül. A töltet állománya por, kisméretű granulátum, paszta, vagy akár folyadék is lehet.
A kapszulák típusai
A legismertebbek a kemény kapszulák, melyek tokja két hengerformájú részből áll, és általában port vagy granulátumot tartalmaznak. Újabban hallhatunk a lágy zselatinkapszulákról is, melyek héja egy darabból áll, és általában folyékony formában tartalmazza a hatóanyagot.
Léteznek azonban módosított hatóanyagleadású kapszulák, amelyek töltetükben vagy a kapszulahéjban vagy mindkettőben speciális segédanyagokat tartalmaznak, illetve speciális eljárással készülnek, azzal a céllal, hogy szabályozzák a hatóanyag(ok) leadásának sebességét, helyét vagy időtartamát. Ezeknek a készítményeknek lehet nyújtott hatástartamuk, vagyis elég naponta egyszer bevenni őket, de közéjük tartoznak a késleltetett hatóanyagleadású kapszulák is, amelyek hatásukat csak egy bizonyos idő eltelte után kezdik kifejteni.
A gyomornedv-ellenálló kapszulák olyan késleltetett hatóanyagleadású kapszulák, amelyek a gyomornedvvel szemben ellenállóak és hatóanyagtartalmuk csak a bélben szabadul fel. Az előállítás során ezeket a kapszulákat általában gyomornedv-ellenálló bevonatú granulátummal vagy szemcsékkel töltik fel, de úgy is eljárhatnak, hogy a kemény vagy lágy kapszulákat látják el gyomornedv-ellenálló bevonattal, és így bélben oldódó kapszulát kapnak. Alkalmazásuk akkor célszerű, ha a gyomor védelme a cél a hatóanyag károsító hatásától, vagy pedig épp a hatóanyagot akarjuk megvédeni a gyomorsavtól.
Az ostyakapszulák kemény tokban egy vagy több hatóanyag egyszeri dózisát tartalmazzák . Az előre gyártott, két lapos hengeres részből álló tokot általában rizslisztből készült, kovásztalan kenyérből állítják elő. Bevétel előtt az ostyakapszulát néhány percre vízbe kell mártani, majd a nyelvre helyezve vízzel lenyelni.
Milyen alkalmazási módjai vannak a kapszuláknak?
Ki gondolná, hogy a kapszulákat nem csak szájon át bevéve lehet alkalmazni! Pedig így van. Léteznek végbélben vagy hüvelyben alkalmazandó kapszulák is. Ezeknél ugyanúgy kell eljárni, mintha egy egyszerű végbélkúpot vagy hüvelykúpot helyeznénk fel, vagyis a felhasználás nem változik. A különbség csak a gyógyszer gyártása során van.
A legfontosabb az a kapszulákkal kapcsolatban , hogy nem szabad szétszedni, mert azzal a kezelés sikerét is veszélyeztethetjük, mert a hatóanyag nem tudja a megfelelő módon kifejteni hatását.
