A tanulmány - amely olvasható az Egészségügyi Minisztérium honlapján is - többszintű biztosítási csomagot határoz meg, valamint javaslatot tesz arra, hogy mely ellátások finanszírozása maradna az állami és melyek kerülhetnének üzleti biztosítókhoz.
Üzleti biztosítást csak Magyarországon bejegyzett, erre a tevékenységre szakosodott részvénytársaság végezhetne. Szükséges, hogy a biztosító megfelelő mértékű jegyzett tőkével és szavatoló tőkével rendelkezzen. Előzetes szakértői becslések azt sugallják, hogy az elvárható minimális "mérethatárt" százezer tagnál, a felső határt kétmillió tagnál célszerű meghúzni - olvasható a szakmai anyagban.
A szerző szerint - mivel az egészségbiztosítók járulékokból és biztosítási díjakból fedezik kiadásaikat - az áttekinthetőség
és a méltányosság érvényesíthetősége érdekében mihamarabb át kell térni az egyéni számlavezetésre. Ezt követően világosan nyomon lehet követni, hogy a keresők és a nyugdíjasok milyen mértékű járulékfizetést teljesítettek, és azt is, hogy a nem-keresők után milyen mértékű biztosításidíj-fizetés történik.
A tervezet szerint legkésőbb 2010-ig célszerű lenne a kereseteket és a nyugdíjakat bruttósítani. Ezek után a befizetési kötelezettség a munkavállalót terhelné. Ha mindenki számára egyértelmű, hogy a betegbiztosítási járulékot a biztosítottnak kell fizetnie, akkor az egyén elemi érdeke, hogy odafigyeljen arra, hogy minden hónapban megtörténik-e a megfelelő mértékű járulékfizetés - írja Mihályi Péter.
Az egységes egészségbiztosítási csomagot a finanszírozás tekintetében meg kell bontani. Az egészségügyi szolgáltatásokat három csomagra bontanák.
Az első csoportba - úgynevezett első pillér - azok a közegészségügyi és népegészségügyi orvosi ellátások tartoznának, amelyek az állampolgárok igen széles körét érintik, szakmai indokoltságuk nem vitatható, fajlagosan kis költséget igényelnek, sőt esetenként személyekre nem is lebonthatóak. Elsősorban a prevencióról és a szűrő jellegű vizsgálatokról van szó, de ide tartozhat a vérellátás, a klasszikus járványügy (a tüdőgondozók, a bőr- és nemibeteg gondozók), az addiktológiai gondozás, a terhesgondozás, az iskolaorvosi ellátás, a védőoltások stb. Ezeket az ellátásokat, azok szervezését, finanszírozását az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) végezné.
Mihályi Péter munkája szerint egy másik csoportba javasolja azokat az orvosi beavatkozásokat, amelyek magas fajlagos költségűek, viszonylag kicsi az esetszám, a véletlenszerűség, valamint a beavatkozással együtt járó nagyfokú fájdalom, kellemetlenség, illetve kockázat, ez lenne a harmadik pillér. Ide tartozna a nagy értékű műtéti beavatkozások, a rák gyógyításánál alkalmazott sugárterápia és kemoterápia, a koraszülött ellátás bonyolultabb esetei, valamint a járóbeteg-ellátásában használatos legdrágább gyógyszerek. Ezeket az ellátásokat szintén az OEP finanszírozná.
Az első és a harmadik pillér pontos tartalmát tételes módon előre meg kell határozni, s ezt jogszabályban kell rögzíteni. Azok az ellátások, amelyek egyik csomagba sem tartoznak, azok képezik majd a második pillért, ide a mostani alap- vagy rutinszerű
ellátások tartoznának. Ez lesz az az ellátási csomag, ahol az állampolgárok szabadon választhatnak biztosítót.
A több-biztosítós rendszerre történő áttérés során az első két évben nem változna a járulék-mérték kiszabásának rendje sem, a járulék mértéket kötelező módon továbbra is a törvény határozza meg. A rendszer egészében a pénzforrás teljes összege sem változna. A beszedést kezdetben az APEH, majd egy átmeneti időszak után az új biztosítók maguk végzik, illetve végeztetik - tartalmazza Mihályi Péter szakmai anyaga.
