Kellemetlen, égő érzés a szegycsont mögött, a gyomorszájtól akár egészen a torokig, illetve esetenként a nyak, áll, lapockák és karok irányába is kisugározva - nagyjából így lehetne jellemezni a gyomorégést, a reflux egyik legjellemzőbb tünetét. Mindezért a savas gyomortartalom nyelőcsőbe való visszajutása felelős. Gyomrunk belső felszíne ugyanis képes ellenállni a gyomorsav hatásának, a nyelőcső nyálkahártyája viszont sokkal érzékenyebb. A savhatás nyomán pedig gyulladás lép fel, amit égő, fájó érzés kísér.
Az elfogyasztott ételek normális esetben nem juthatnak vissza a gyomorból a nyelőcsőbe. Ezt a gyomorszáj záróizomgyűrűje biztosítja, amely a lenyelt táplálékot átengedi lefelé, az ellenkező irányú visszaáramlást viszont megakadályozza. Előfordulhat azonban, hogy az említett izom gyengesége, valamint a hasűri nyomás fokozódása miatt ez a funkció zavart szenved, és a gyomor tartalma visszajut a nyelőcsőbe, beleértve a gyomorsavat és egyéb emésztőnedveket is.
Időről időre bárkinél felléphet a probléma. Kórosnak akkor tekinthetjük, ha gyakran megismétlődik, ilyen esetekben pedig refluxbetegségről beszélhetünk. Fontos hozzátenni, hogy hosszú távon a krónikus reflux különböző szövődmények kockázatát hordozza magában, kezdve a nyelőcső beszűkülésétől fekélyek képződésén át akár rákmegelőző állapot kialakulásáig, de ugyancsak jelentkezhetnek légúti tünetek. Semmiképpen sem szabad tehát csendben tűrni a panaszokat, annál is inkább, mert többféle megoldási lehetőség is kínálkozik ellenük.
Mit tehetünk a gyomorégés ellen?
Először is érdemes számba venni, hogyan csökkenthetjük a reflux veszélyét életmódunkon keresztül. Bár különböző betegségek, illetve nők esetében a terhesség is hozzájárulhat, hogy a gyomorsav visszajusson a nyelőcsőbe, akadnak azonban olyan tényezők, amelyekre jelentősebb kihatásunk van. A hasűri nyomás fokozása révén egyaránt gondot okozhatnak ugyanis a kiadós étkezések, a hasi elhízás, a súlyemeléssel járó sportok és munkák, továbbá a derékban szűk ruházat. Kedvez a refluxnak a rendszertelen táplálkozás és az ülő életmód , a dohányzás, valamint a túlzott tea-, kávé- és alkoholfogyasztás. Étrendünkben javasolt minimálisra szorítani a savas ételeket és italokat, de a gyulladt nyálkahártyát irritálhatják a tömény édességek és a méz is. Lefekvés előtt három órával pedig már ne együnk, mivel a fekvő helyzet szintén elősegíti a gyomortartalom visszaáramlását.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Enyhébb panaszok esetén - amennyiben az életmód-változtatás nem szünteti meg azokat - szóba jöhet a patikákban vény nélkül kapható gyógyszerek alkalmazása. Ezeket hatásmechanizmusuk alapján három fő csoportba lehet osztani:
- antacidák vagy savközömbösítők,
- hisztamin-2-receptor antagonisták (H2-RA)
- és protonpumpagátlók (PPI).
Az első csoport, az antacidák magnézium- és alumíniumsók segítségével közömbösítik magát a gyomorsavat. Gyorsan hatnak, ennél fogva szinte azonnal megszüntetik a gyomorégést, rövid hatásidejük okán azonban tartós kezelésre nem alkalmasak. A hisztamin-2-receptor antagonisták a gyomorsavtermelést csökkentik azáltal, hogy a savtermelő sejtekhez kötődve elfoglalják a sósavtermelést serkentő hisztamin helyét. Hatásukat valamelyest lassabban fejtik ki, mint az antacidák, de az sokkal tovább fenn is marad. A H2-RA csoport tagjainál erősebb hatású gyógyszerek a protonpumpagátlók, amelyek más folyamatok révén, de szintén a savtermelődést gátolják, lehetővé téve a gyulladt nyelőcső gyógyulását. A savcsökkentő szereket általában véve jól tolerálja a szervezet, fontos azonban, hogy betartsuk a használatukra vonatkozó előírásokat. A lehetséges mellékhatások terén a H2-RA-k biztonsági mutatói összességében kedvezőbbek, mint a PPI-k esetében. Szükség esetén kezelőorvosunk mindkét csoportból felírhat erősebb, vényköteles készítményeket is.
Legsúlyosabb esetben, amennyiben a gyógyszeres kezelés sem hoz eredményt, műtéti beavatkozásra lehet szükség. Erre a célra ma már többféle minimálisan invazív sebészi eljárás is létezik. Ezzel együtt az esetek többségében gyógyszerekkel is elérhető a tünetmentesség.
Legjobban: