A gyógynövények használatának eredete régebbi időkre nyúlik vissza, mint az ember írott története. Hazánk földje igen gazdag vadon termő gyógynövényekben. A népi ismeret több mint ezer félének tulajdonít gyógyító hatást. Itt az ideje, hogy odafigyeljünk magunk és szeretteink egészségére, és tanulmányozzuk kicsit erdőink-mezőink gyógynövénykincseit. Az, hogy az immunrendszer működésébe történő beavatkozás eredményes legyen, bizony komoly előkészületet igényel. Ismernünk kell saját szervezetünk működését, állapotát, érzékenységét, valamint a használni kívánt gyógynövények pontos hatását, adagolását is.
Mi is a gyógynövény?
Gyógynövényeknek nevezzük azokat a növényeket, melyek hatóanyagát gyógyításra használjuk. Ezek hatóanyag-tartalmú részei a drogok. Készülhetnek belőlük illóolajok, főzetek, forrázatok, tinktúrák, szirupok, és inhalálásra is alkalmasak lehetnek. Mielőtt hozzáfognánk ezek elkészítéséhez, mindig tanulmányozzuk a róluk szóló szakirodalmat, vagy a csomagoláson lévő útmutatót, de rendelkezésünkre állnak szakemberek is. Fontos tudnunk, hogy milyen mellékhatásai lehetnek egyes hatóanyagoknak, és célszerű betartani az előírt kúraszerű alkalmazási időtartamot is, ami általában 1-2 hónap. Ismeretek hiányában bizonyos gyógynövények használata akár ellenkező hatást is eredményezhet.
Gyógynövények hatásuk alapján
A gyógynövényeket több szempont alapján csoportosíthatjuk. Általános hatását tekintve vannak immunerősítők, gyulladáscsökkentők, vértisztítók, idegerősítők, keringésserkentők, nyákoldók, hashajtók és szélhajtók, de konkrét panaszokra - mint pl. fülzúgás, fekélybetegségek, migrén, stb. - is találunk természetes gyógymódot.
Az immunerősítő növények szervezetünk immunreakcióit, valamint a védekező sejtek működését erősítik. A növényi hatóanyagok közül ebből a szempontból a legerőteljesebbek a flavonoidok, a kumarin és a poliszacharidok . A gyógynövények körében kiemelendő a bíbor kasvirág, a ginszeng, a fagyöngy és a sáfrányos szeklice, melyek közvetlenül fokozhatják az immunreakciót. A biokémiai reakciókat serkenti a gyömbér, a homoktövis, a hársfavirág, a bodzavirág, az aloe vera gél, az árnika és a kamillavirágzat, a tárnicsgyökér, a ligetszépe magolaja, valamint az álkörmös termése, melyeknek fontos szerepük lehet az influenza és egyéb fertőzéses légúti megbetegedések, gyulladásos folyamatok, allergiák, bőrbetegségek, autoimmun ízületi gyulladások kezelésében.
A gyulladáscsökkentő gyógynövények olyan hatóanyag-kombinációkat tartalmaznak, melyek egyrészről a gyulladást csökkentő hatóanyagok felszabadulását segítik elő, másrészről a kórokozókat pusztítják, de vannak köztük olyanok is, melyek a sérült testszövetet bevonva segítik annak irritációmentes regenerálódását. Ebbe a csoportba tartoznak pl. a kamilla, a körömvirág, az édesgyökér , a cickafark, fekete nadálygyökér, valamint a fehér mályva.
A vértisztító gyógynövények frissítő, élénkítő, a szervezet működését pozitívan befolyásoló hatással bírnak. Ide sorolhatók a cickafark, a körömvirág, a fehér mályva, a hárs, a bodza és a kasvirág.
Az idegerősítők biokémiai értelemben az idegek működésére hatnak. Alkalmasak idegsérülések, gyulladások kezelésére, ezzel járó fájdalmak megszüntetésére. macskagyökér , a komló, a zab és a kálmos.
A keringésserkentő, vizelethajtó gyógynövények látják el a méregtelenítő, salaktalanító, nyirokpangást megszüntető feladatkört, és fontos szerepük lehet a vérnyomás csökkentésében is. E csoport tagjai pl. a zsurló, a petrezselyem, az aranyvessző és a bojtorján.
A nyálkaoldó vagy köptető hatású gyógynövények elősegítik a hurutos váladék felszabadulását és távozását a gyulladt nyálkahártyákból. Idegrendszeri nyugtató hatásuk miatt a köhögés csillapítására is megfelelők. Ilyenek a kakukkfű, az ökörfarkkóró és a martilapu.
A hashajtó gyógynövények ingerlik a bélfalat, és hátráltatják a folyadék visszaszívását a vastagbélből. Használatukkal óvatosan kell bánni, csak indokolt esetben szabad fogyasztani, hisz amellett hogy folyadék,- ásványanyag- és tápanyaghiányt okozhatnak, hosszú távú használatuk miatt még bélrenyheség is kialakulhat. Érdemes említést tenni a laxatív gyógynövényekről is, melyek a bélfal síkosításával serkentik a székletürítést, a víz jelenlétében megduzzadva ballasztot képeznek, ami támogatja a széklettovábbítást. Ilyen hatású például a lenmag és a kökényvirág.
A szélhajtó növények simaizom ellazító, görcsoldó hatással rendelkeznek, ezzel segítve a felfúvódás megszüntetését vagy megelőzését. Ide sorolandó az ánizs, a kömény, a babérlevél, a kardamom és a szurokfű.
Készítsünk saját gyűjteményt
A hűvös, nyirkos idő beköszöntével egyre gyakoribbá válnak a meghűléses panaszok. Készüljünk fel még nyár végén, ősz kezdetén a nehezebb napokra, és ha lehetőségünk engedi, gyűjtsünk be, és raktározzunk el ismert gyógynövényeket a kamránkba. Nem mindegy, hogy honnan gyűjtjük a növényeket (utak mellől sosem szabad), és az sem mindegy, hogy napos időben, reggel vagy elvirágzás után, ősszel vagy tavasszal „szüreteljük be” azokat. A gyógynövényeknek nem minden része tartalmaz azonos minőségű és mennyiségű hatóanyagokat, ezért egyeseknek a virágát, a levelét, míg másoknak a gyökerét vagy termését, de akár két-háromféle részét is begyűjthetjük. Tartósításukat szárítással tudjuk megoldani.
Otthoni, természetes gyógymódok alkalmazása előtt mindig mérlegeljük annak szükségességét. Súlyos, hirtelen fellépő állapot esetén ne próbálkozzunk ilyen megoldásokkal, de kerülendő olyan esetekben is, mikor a betegség még csak feltételezett. Állandóan szedett gyógyszer mellé orvosi ellenőrzés mellett szabad gyógynövényeket alkalmazni. Ha megállapított növényallergiája van, ajánlatos elvégezni egy allergiapróbát.
